Amikor gyakran kell a sudo segítségével root-ként futtatni más parancsokat akkor felmerülhet az igény, hogy ne kelljen minden alkalommal begépelnünk a jelszót. Bár a munkamenet egy ideig "megjegyzi" a korábban megadott jelszót, így egy darabig nem kell újra begépelni, de egy idő után újra azonosítani kell magunkat. Valamint ha több felhasználóval is dolgozunk, akkor meg pláne gyakrabban lesz szükség a jelszavainkra. Ha pedig Shell scriptekben is szeretnénk használni root privilégiumokkal futtatott parancsokat, akkor végképp szükséges megkerülni a jelszavak begépelését, hogy programjaink automatizáltan működhessenek. Ebben a rövid leírásban megnézzük hogyan kerülhetjük el perzisztens módon a jelszó bekérését a sudo használatakor.

Néha megesik, hogy valamilyen oknál fogva új IP-címet kapunk, így webszerverünkön is módosítani kell a megfelelő konfigurációs fájlokat, és elvégezni a beállításokat, hogy tovább működjenek a szerveren futó szolgáltatások. Legyen szó akár otthoni tesztkörnyezetről, akár éles webszerverről, vagy akár a szerver más (hálózati) környezetbe történő áthelyezéséről, ezeket a beállításokat mindegyik esetben el kell végeznünk. Ebben a leírásban végighaladunk azokon a szerveren lévő vagy azon kívüli beállításokon, amiket módosítanunk kell ahhoz, hogy a gépen lévő szolgáltatások az új IP-címmel működjenek.

Gyakran merül fel az igény, hogy egy távol lévő számítógépet vezéreljünk egy másik gépről, vagy akár mobiltelefonunkról. Feltelepítettem a Google Remote Desktop programot, amellyel irányítani szerettem volna a Debian 10-es gépemet a másik asztali gépről, ám azt tapasztaltam, hogy a távirányító felületén egy üres asztallal jött be a távirányított Debian gép. Ennek oka, hogy a Google Remote Desktop a Linuxos gépeken alapból egy új munkamenetet indít a meglévő asztal használata helyett. Ebben a leírásban a program feltelepítése és elindítása után elvégzünk egy beállítást, aminek segítségével a Linuxos gazda gépeken is ugyanarra a munkamenetre kapcsolódik a távirányító rész, aminek köszönhetően a megszokott módon használhatjuk a távirányító rendszert.

Ha szerverünkön futtatott webes és egyéb szolgáltatásokat a nyilvánosság számára is elérhetővé tesszük, felmerülhet az igény egy mindenre kiterjedő monitorozó rendszer iránt, aminek segítségével egy helyről tudjuk követni a szerverünk különböző erőforrásainak kihasználtságával kapcsolatos információkat. Sok ilyen szoftver érhető el manapság, ebben a leírásban a Munin nevű szerver-monitor programcsomag telepítését és üzembe helyezését nézzük át Debian 9 (Stretch) és Debian 10 (Buster) rendszereken.

Ha szerverünkön több weboldalt is üzemeltetünk, szükségünk lehet weboldalanként eltérő PHP verzió működtetésére. ISPConfig használata esetén ez roppant egyszerű feladat, ugyanis a kezelőpanel képes egyszerre több PHP verzió futtatására is. Ebben a leírásban átnézzük, hogyan állíthatjuk be a szerverre feltelepített PHP példányokat FastCGI és PHP-FPM módokban.