Tartalom

 

Bevezető

A hostname parancs egy alapvető eszköz a Linux rendszerekben, amely lehetővé teszi a számítógép nevének lekérdezését vagy beállítását. A Linux rendszerekben minden gép rendelkezik egy egyedi névvel, amit "hostname"-nak nevezünk. Ez a név lehetővé teszi az eszközök azonosítását és elérését a hálózaton belül. A hostname parancs segítségével megtekinthetjük vagy módosíthatjuk az aktuális gépnév beállításait. Ez a parancs különösen hasznos lehet hálózati problémák diagnosztizálásakor, valamint szerverek és más hálózati eszközök konfigurációjakor.

A parancs segítségével végrehajthatunk lekérdező és beállító műveleteket is. Ebben a rövid leírásban átnézzük ezeket.

 

 

Lekérdező műveletek

A hostname parancs lekérdező opcióival hasznos hálózati információkhoz juthatunk, lássuk mik ezek.

Paraméter nélküli használat

Ha a hostname parancsot paraméterek nélkül hívjuk meg, akkor az visszaadja az érvényben lévő neveket:

hostname

Ilyenkor az alapértelmezés szerint beállított hosztnevet adja vissza, tehát ez a beállításoktól függően változhat.

Alias név lekérdezése

Az "alias" név a hálózati eszközökön és szervereken használt alternatív név, amely lehetővé teszi az eszközök vagy szolgáltatások több néven való elérését. Az aliasok gyakran használatosak a hálózati beállításokban, ahol egy gépnek több különböző szolgáltatást kell kiszolgálnia, és mindegyik szolgáltatást külön néven szeretnénk elérni.

Az alias nevek működése egyszerű: A DNS (Domain Name System) vagy a helyi /etc/hosts fájl konfigurálásával egy géphez több név is rendelhető. Ez azt jelenti, hogy a gép IP-címére több különböző Domain név vagy hostname is mutathat, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy különböző névvel érjenek el különböző szolgáltatásokat ugyanazon a gépen.

Az alias nevek hasznossága több szempontból is megmutatkozik:

• Szolgáltatások szeparálása: Egyetlen fizikai vagy virtuális gépen futtathatunk több különböző szolgáltatást, és mindegyikhez külön alias nevet rendelhetünk. Ez segít a szolgáltatások logikai szeparálásában és könnyebb kezelhetőségében.
• Könnyebb hozzáférés és emlékezhetőség: Az aliasok segítségével könnyebben hozzáférhetővé és emlékezhetővé tehetjük a szolgáltatásokat. Például egy webszerverhez rendelhetünk egy www alias-t, egy mail szerverhez pedig egy mail alias-t.
• Rugalmas hálózati beállítások: Aliasok használatával rugalmasabban kezelhetjük a hálózati beállításokat, például könnyen átirányíthatjuk a forgalmat egyik szolgáltatásról a másikra anélkül, hogy a felhasználóknak módosítaniuk kellene a konfigurációjukat.

Használata a -a, --alias kapcsolókkal történik:

hostname -a

Itt a példa kedvéért direkt beállítottam két nevet is, hogy jól látható legyen a parancs működése. A /etc/hosts fájl tehát így néz ki ennél a példánál:

 

 

Domain név lekérdezése

A domain név, vagy DNS-tartománynév lekérdezéséhez használjuk a -d, --domain kapcsolók valamelyikét:

hostname -d

A hostname Linux parancs manual oldala felhívja a figyelmet, hogy a domain név lekérdezéséhez ne használjuk a domainname parancsot. A domainname parancs valójában a NIS (Network Information Service, eredeti nevén Yellow Pages) tartománynevek megjelenítésére szolgál, ami egy kliens-szerver címtárszolgáltatási protokoll a rendszerkonfigurációs adatok, például a felhasználó- és gazdagépnevek elosztására a számítógépes hálózaton lévő számítógépek között. A NIS-tartománynév tehát nem azonos a DNS-tartománynévvel, és általában más célokra használják.

FQDN lekérdezése

Az FQDN név a rövid hosztnévből és a DNS-tartománynévből áll. Lekérdezéséhez használjuk a -f, --fqdn, --long kapcsolók valamelyikét:

hostname -f
hostname --fqdn
hostname --long

IP-cím lekérdezése

Az IP-cím lekérdezéséhez használjuk a -i, --ip-address kapcsolók valamelyikét:

hostname -i
hostname --ip-address

Rövid hosztnév lekérdezése

A rövid hosztnév a teljes hosztnév első pontjáig kivágott része. lekérdezéséhez használjuk a -s, --short kapcsolók valamelyikét:

hostname -s
hostname --short

Általában a rövid hosztnév opció ugyanazt a kimenetet adja, mintha kapcsoló nélkül hívtuk volna meg a hostname parancsot. Azonban vannak speciális esetek, amikor úgy van beállítva a rendszer, hogy a teljes hosztnevet (FQDN) használja alapértelmezettként. Ilyenkor a kapcsoló nélkül történő használat során visszaadja a teljes nevet, míg a -s kapcsoló hatására ilyenkor is csak a rövid nevet adja vissza. Így tehát ha a rövid hosztnévre van szükségünk például egy script-ben, akkor használjuk a -s kapcsolót, hogy biztosan a rövid nevet kapjuk meg.

 

 

NIS tartománynév lekérdezése

A NIS (Network Information Service) tartománynév lekérdezéséhez használjuk a -y, --yp, --nis kapcsolók valamelyikét:

hostname -y
hostname --yp
hostname --nis

Mivel itt nálam nincs ilyen rendszer beállítva, ezért adja ezt a kimenetet.

 

Beállító műveletek

A hostname parancs rendelkezik beállító funkciókkal is, amikkel átmenetileg megváltoztathatjuk a számítógép hosztnevét. Ezek a beállítások csak az aktuális munkamenetre vannak hatással, így ha a számítógépet újraindítjuk, akkor ezek a beállítások elvesznek. Ebben a fejezetben ezeket nézzük át.

Az alábbi beállítások elvégzéséhez root jogosultság szükséges.

Hosztnév beállítása direkt paraméterrel

A hosname parancsnak nem adunk meg semmilyen kapcsolót, hanem csak egy nevet, akkor beállítja azt a hosztnevet:

sudo hostname debian11-proba

Itt a beállítás előtt és utána is lekérdezem a hosztnevet, hogy látható legyen a működése.

Itt tehát fontos észben tartani, hogy ez a beállítás csak a számítógép újraindításáig marad érvényben. A gép újraindulásakor a rendszer a /etc/hostname fájlból beolvasva újra beállítja a hosztnevet.

Hosztnév beállítása fájlból

A hostname parancs lehetőséget biztosít arra is, hogy a hosztnevet egy fájlból állíthassuk be. Ez a módszer segít abban, hogy a rendszerkonfiguráció rugalmas és könnyen kezelhető legyen, különösen nagyobb informatikai környezetekben vagy olyan helyzetekben, ahol a gépek gyakran változnak vagy dinamikus IP-címeket és hosztneveket használnak. Automatizált környezetben ez a funkció lehetővé teszi a gépek egyedi azonosítóinak egyszerű beállítását, ami fontos lehet a hálózati kommunikáció, erőforrás-kezelés és biztonsági irányelvek szempontjából.

A fájlból történő beállításhoz használjuk a -F, --file kapcsolók valamelyikét. Itt ne tévesszük össze a korábban már említett kicsi -f kapcsolóval, ami más funkciót lát el.

Az alábbi példában én a /etc/hostname fájlt fogom használni, ha már úgy is jelen van ez a fájl, másfelől pedig ezzel egyben vissza is állítom a számítógép eredeti hosztnevét:

sudo hostname -F /etc/hostname

Így tehát vissza is állt a gép eredeti hosztneve. A beállítás után még ellenőriztem a friss nevet és a fájl tartalmát is.

 

 

Konklúzió

A hostname parancs egy kimondottan egyszerű használatú, de annál hasznosabb eszköz a Linux rendszerű számítógépek nevének lekérdezésére vagy állítgatására. Segítségével kézzel, vagy akár automatizáltan is végezhetjük az ezzel kapcsolatos hálózati munkákat. Azonban fontos szem előtt tartani, hogy a hosztnevek tartós beállításához más eszközöket is igénybe kell venni, mint például a /etc/hostname és a /etc/hosts fájlok egyidejű módosítása. Emellett ajánlott a biztonsági szempontok figyelembevétele a hosztnév módosításakor, különösen hálózati környezetben, ahol a helytelen konfiguráció biztonsági kockázatokhoz vezethet. A modern hálózati infrastruktúrákban gyakran használnak fejlettebb névkezelési megoldásokat, mint például a DNS vagy LDAP szolgáltatások, amelyek rugalmasabb és biztonságosabb hálózati integrációt tesznek lehetővé. Ezek ismerete és megfelelő alkalmazása elengedhetetlen a hatékony és biztonságos hálózati kommunikációhoz.