Tartalom

Az 1. oldal tartalma

Bevezető

Az Ubuntu 2020. április 23-án kiadta a 20.04 LTS (Focal Fossa) változatát, amihez 2025 áprilisáig fog támogatást nyújtani. A 20.04 megjelenése óta még kapott egy frissítést is, így jelenleg a 20.04.1 LTS a legfrissebb változata ennek az Ubuntu vonalnak. Az Ubuntu különböző verzióinak életciklusairól pontosan itt tájékozódhatunk.

Ebben a leírásban tehát a 20.04.1 változattal fogjuk elkészíteni a minimális szerverek legfrissebb családtagját.

Ubuntu 20.04 LTS beszerzése

Telepítés

A telepítést többféle módon végezhetjük: kiírhatjuk az ISO fájlt egy pendrive-ra Windows alatt, vagy Debian rendszeren, de akár egy virtuális gépre is telepíthetjük. Én az utóbbit választom, tehát egy VirtualBox gépre fogom telepíteni, amit majd később felteszek a letöltések közé.

Rendszer indítása

Miután elindítottuk valamelyik módon a gépet az ISO fájlról, indul is a telepítő:

Az elején lefut pár dolog, majd egyből a telepítőben találjuk magunkat.

Nyelv és területi beállítások

Előjön a nyelvek listája:

Itt válasszuk ki a megfelelő nyelvet.

Telepítő frissítése

Itt nálam még előjött egy frissítési lépés, amiben írja, hogy "Telepítőfrissítés érhető el". A friss letöltés ellenére úgy látszik van frissebb telepítő változat. Itt három opció közül választhatunk:

• Frissítés az új telepítőre
• Folytatás frissítés nélkül
• Vissza

Ha már van újabb telepítő, akkor én itt az első, "Frissítés az új telepítőre" opciót választom.

(Természetesen ha valaki éppen a legfrissebb telepítőt tölti le, akkor ez a lépés kimarad.)

Ekkor letölti a szükséges dolgait, és már enged is a következő lépésre.

Billentyűzet beállítása

Itt választhatjuk ki a billentyűzetünk kiosztását és változatát, vagy választhatjuk a "Billentyűzet azonosítása" opciót is:

Itt ha csak nem tudjuk pontosan a kiosztásunkat, akkor válasszuk az azonosítás funkciót. Ekkor előjön még egy információs panel, amin írja, hogy elindult a billentyűzet automatikus észlelése, és hogy még egy sor kérdést fog feltenni, valamint, hogy az előző képernyőhöz bármikor visszatérhetünk az ESC billentyűvel:

Válasszuk az OK lehetőséget.

Ekkor kéri, hogy nyomjuk meg a felsorolt billentyűk egyikét:

Itt nyomjuk le valamelyik billentyűt a felsoroltak közül. Majd jön a következő:

Nyomjuk le itt is, amit felajánl nekünk. Jelen esetben itt a "w" billentyűt. Ezután bekér még egyet, majd megkérdi, hogy a billentyűzeten elérhető-e a megjelenített karakter (jelen esetben az "ö"):

Itt válasszuk ki a billentyűzetünknek megfelelően, hogy elérhető-e vagy nem. Az igen lehetőséget választva még megkéri, hogy üssük is le az említett billentyűt:

Üssük le a kért billentyűt.

Ezután is elkészült a billentyűzet észlelése, kiírja, hogy milyen billentyűzetet észlelt, és ha ez a helyes, akkor folytassuk az OK lehetőséggel, de vissza is léphetünk, hogy újra kezdjük az észlelést:

Ha minden jól ment, akkor lépjünk tovább a zöld OK lehetőséggel. Ezután visszakerülünk a billentyűzet kiosztás fő ablakára, ahol átnézhetjük az egészet, vagy akár előröl is kezdhetjük, amennyiben szükséges:

Ha minden rendben van, akkor lépjünk tovább a Kész opcióval.

Hálózat beállítása

A telepítő megjeleníti a szerveren érzékelt hálózati kártyát. Ehhez jelenleg az enp0s3 eszköznév került automatikusan hozzárendelve. Az IP-címet a jelenlegi telepítés során a DHCP osztotta ki, ezt majd később átállítjuk fix IP-címre. Amennyiben nem DHCP-n keresztül kapjuk a címet, hanem valódi fix címmel rendelkezünk, akkor itt adhatjuk meg azt is a felső hálózati eszköz opciót választva:

Ha tehát DHCP-n keresztük kapjuk az IP-címet, akkor lépjünk tovább a Kész opcióval.

Ezután a proxy beállítás következik.:

Ha proxy-n keresztül csatlakozunk az internetre, akkor itt adjuk meg annak beállításait. Ha nem proxy-n keresztül csatlakozunk, vagy nem tudunk róla, akkor hagyjuk üresen, és lépjünk tovább a Kész opcióval.

A következő ablakban az Ubuntu tükröt állíthatjuk be:

Ezt hagyhatjuk az alapértelmezett beállításon, de ha másik tükröt szeretnénk használni, akkor innen válogathatunk. Bármit is választunk, később az APT csomagkezelőben bármikor be tudjuk állítani ezt újra. Én ezt a felajánlott beállításon hagyom.

Lemezek partícionálása

Most a lemezek particionálása következik.

Ebben a leírásban egy egyszerű BIOS módban történő telepítést hajtunk végre, ami MBR partíciós sémát fog használni. Egy másik leírásban majd készítünk UEFI-s telepítést is, ami pedig a GPT partíciós sémára fog épülni.

Ehhez a virtuális géphez csatlakozik egy 25GB-os merevlemez. A telepítő alapértelmezetten beállította nekünk logikai kötetnek (LVM) a partíciót, aminek a telepítésünk és a későbbi használat szempontjából nincs jelentősége, ezért hagyhatjuk beállítva az opciót. Az LVM lemeztitkosítást virtuális gépen nem állítom be, így később könnyebben karban tudjuk tartani a merevlemezt, hogyha szükséges. Éles szerverhasználatnál – amennyiben a helyzet megkívánja – bekapcsolhatjuk, ha tudjuk hogyan működik.

Ha nem kívánunk egyéni partíciós sémát kialakítani, akkor lépjünk tovább a Kész opcióval. Ha egyéni partíciókat szeretnénk beállítani, akkor válasszuk az alsó "Custom storage layout" opciót. Itt most tovább lépünk a Kész opcióval.

Ezután kapunk még egy áttekintés ablakot, ahol átnézhetjük, hogy hogyan kerülnek felosztásra a particiók:

Az automatikus particionálási funkció létrehozott nekünk egy 1 MB-os partíciót a GRUB számára, egy 1 GB-os partíciót a /boot számára, és a maradékot egyben a teljes fájlrendszer számára. Itt is lépjünk tovább a Kész opcióval.

Utána még figyelmeztet, hogy jóvá kell hagynunk a particionálást, mivel nem visszafordítható művelet kerül végrehajtásra:

Itt válasszuk a Tovább opciót.

Profilbeállítás

Ebben a lépésben állíthatjuk be a szerver nevét és a felhasználónkat:

A következőket kell megadni:

• Az Ön neve: Itt adjuk meg a teljes nevünket.
• A kiszolgáló neve: Adjuk meg a szerverünk hosztnevét. Itt nem az FQDN nevet kell megadnunk, hanem csak a hosztnevet.
• Válasszon egy felhasználónevet: Itt adjunk meg egy tetszőleges felhasználónevet.
• Válasszon jelszót: Adjunk meg egy jelszót.
• Jelszó megerősítése: Adjuk meg ismét

Ha megvagyunk, lépjünk tovább.

SSH beállítás

A távoli eléréshez szükségünk lesz SSH kiszolgálóra is. Ebben a lépésben ezt állíthatjuk be:

Itt jelöljük be a felső "OpenSSH kiszolgáló telepítése" lehetőséget. Valamint, ha szükséges, itt van lehetőség SSH kulcsok importálására is, amik segítségével jelszó nélkül tudunk belépni távolról a rendszerünkbe. Ezeket természetesen később is be tudjuk állítani. Ha bejelöltük az opciót, lépjünk tovább.

További szolgáltatások

Utolsó lépésként a telepítő még felajánl néhány gyakran használt szolgáltatást, amik a Snap rendszeren keresztül kerülnek telepítésre:

Itt nem kell kiválasztanunk semmit, mivel ez a telepítés alaprendszernek készül, így később majd magunk telepítjük a szükséges dolgokat az APT vagy a snap csomagkezelők segítségével. Válasszuk tehát a kész opciót a telepítés befejezéséhez.

Telepítés vége

Végül a telepítő még befejezi a szükséges feladatokat:

Itt még ne nyomjunk rá az újra indításra, várjuk meg, amíg végez:

És ha végzett, akkor mehet az újraindítás.

Még ne menjünk sehova, a következő oldalon folytatjuk a szerver további beállításait.

Lapozó