Tartalom
Bevezető
A napokban hallottam a rádióban, aztán a Magyar Nemzet oldalán is rábukkantam a hírre, amelyben arról írtak hogy egy hazai cég összeállított és ingyenesen elérhetővé tett egy szoftvercsomagot, ami tartalmaz egy nyílt forráskódú operációs rendszert, valamint szintén ingyenes elemekből álló szoftverösszeállítást, ami többek között tartalmaz webböngészőt, szövegszerkesztőt, táblázatkezelőt, levelezőt, média lejátszót, és még sok egyebet. A Digitális Jólét Szoftver Alapcsomag előnyeként említik az egyszerű telepítést, a könnyen kezelhető felhasználói programokat, a nagyfokú testre szabhatóságot, valamint hogy a nyílt forráskódú, ingyenes összetevők jóvoltából bárkinek ingyenes alternatívát kínál a drága operációs rendszerekkel és felhasználói programokkal szemben. A testre szabott felhasználói profilok segítségével a rendszer az egyes célcsoportok felhasználói igényeihez alkalmazkodik (gyerekek, családok, idősek). További részletek itt olvashatók.
Mindez úgy kapcsolódik ennek az oldalnak a témájához, hogy ha már nyílt forráskódú, ingyenes operációs rendszert és szoftvereket tartalmaz, akkor az minden bizonnyal valamelyik Linux disztribúció, vagy arra épülő rendszer lehet, ami ennek a szoftvercsomagnak az esetben most a Linux Mint (ulyana) lesz. Ezért gondoltam letöltöm és kipróbálom, mivel engem minden érdekel, ami Linuxból van. És ha már feltelepítem, akkor készítek ebből is egy kis leírást.
Rutinosabb Linux felhasználók számára nem lesz itt sok újdonság, azonban akik most ismerkednek a Linux világával, vagy tervezik azt, nekik lehetnek hasznos információk ebben a cikkben.
A Digitális Jólét Szoftver Alapcsomag letöltése
A jelenleg letölthető ISO fájl mérete 2,2Gb.
Bootolható eszköz készítése
Miután letöltöttük az ISO fájlt, készítenünk kell belőle egy bootolható eszközt, amiről elindítjuk a számítógépet. Ez lehet akár egy DVD lemez is, de a mai világban már inkább pendrive-ra írjuk ki ezeket, mivel az újabb számítógépekbe, laptopokba már nem is nagyon szoktak DVD meghajtókat szerelni. Bootolható pendrive-ok készítéséről több korábbi leírásból is tájékozódhatunk, mint például az alábbiakból:
- Bootolható pendrive készítése Windows rendszeren
- Bootolható pendrive készítése Linux rendszeren
- Bootolható pendrive készítése Linux és Windows rendszereken
A rendelkezésre álló operációs rendszerünk (amin elkészítjük a bootolható pendrive-ot) és alaplapunk firmware típusa (amire telepíteni szeretnénk az ISO fájl tartalmát) alapján válasszuk ki a megfelelő módszert, majd készítsük el a bootolható pendrive-ot.
Előkészítés
Ha elkészítettük a bootolható USB kulcsunkat, akkor indítsuk el a számítógépet, de előtte állítsuk be számítógépünk BIOS vagy UEFI rendszerében, hogy a pendrive-ról induljon a számítógép.
Rendszer indítása
Ha elindítottuk a gépet a pendrive-ról, akkor betöltődik a rendszer:
Betöltés közben láthatjuk a szoftvercsomag logóját, majd kis töltés után bejön az asztal:
Disztribúció és az asztalkörnyezet ellenőrzése
Ez a lépés nem szükséges, de mivel egy új rendszerről van szó, ezért első körben én ellenőrzöm a disztribúciót, és az asztalkörnyezetet, hogy egyáltalán tudja az ember mivel van dolga. Ehhez elég egy terminált nyitni, majd két paranccsal lekérdezni a szükséges információkat:
lsb_release -a
cat /etc/linuxmint/info
Az lsb_release parancs segítségével kiolvashatjuk a disztribúció fontosabb adatait, majd ezek alapján lekérdezzük annak további paramétereit:
Így már tehát látjuk, hogy egy Linux Mint 20 (ulyana) Live rendszerrel van dolgunk, amin a (Gnome 3-on alapuló) Cinnamon asztalkörnyezet fut.
Felbontás beállítása
Ez a rész sem szükséges, csak ha nem megfelelő a felbontás. Nálam például a virtuális gépen elég kicsi felbontással indult el, ezért feljebb állítom, hogy kényelmesen elférjen minden. Korábban a Debian 10 Calamares Live-telepítőjével jártam úgy, hogy a telepítés előtt nem állítottam be nagyobb felbontást, ezért közben annyira kicsik voltak az ablakok hogy nem volt minden felirat olvasható, vagy éppen nem minden elem fért el az ablakokon, így a telepítést újra kellett kezdenem. így ha egy Live telepítőnél túl kicsi felbontással indul a rendszer, akkor én ezt ilyenkor rögtön feljebb állítom.
Ha tehát nagyobb felbontást szeretnénk beállítani, azt kétféleképpen tehetjük meg:
Felbontás beállítása a grafikus felületen
Beállíthatjuk az asztalkörnyezet menüiben is. Ha egy új asztalkörnyezettel van dolgunk, akkor meg kell keresnünk a beállítást. Ebben a rendszerben kattintsunk a "start" menüre, ami itt a szoftvercsomag logója a bal alsó sarokban, majd válasszuk ki a Beállítások -> Kijelző opciót:
Megjelenik a felbontást beállító panel, ami kijelzi itt a VGA-1 alapértelmezett megjelenítőt, valamint a beállításokat. Nekem közben újra kellett indítanom az egészet, mert a VirtualBox-ban először beállított video hardvert nem ismerte fel rendesen, így át kellett állítanom egy másik VGA beállításra. Újraindítás után viszont még kisebb felbontással indult el (800x600). De nem baj, mert itt most pont elő is jött a fentebb már említett eset, hogy a kis felbontás miatt nem látszik a teljes ablak. Ilyenkor a beállítópanel vagy nem méretezhető, vagy méretezhető, de nem jelennek meg benne a görgető sávok, ezáltal a kis ablakméret miatt kilógnak az ablakból az alsó beállítógombok vagy az egyéb kezelő részek (itt mondjuk még éppen látszanak az alsó gombok felső részei, de azok már a tálca alatt vannak, így nem kattinthatók). Ez természetesen nem a program hibája, hanem nálam a virtuális gép miatt ezt az alacsony felbontást állapította meg alapértelmezettnek. Egy fizikai számítógépen, szabványos videokártyán és valódi kijelzőn történő telepítés során jó eséllyel nem fordul ilyen elő. Amennyiben mégis hasonlóképpen járnánk, akkor ezt könnyen orvosolhatjuk a parancssorból.
Felbontás beállítása a parancssorból
Ha parancssorból szeretnénk beállítani a felbontást, ahhoz nyissunk egy terminált, majd az xrandr paranccsal kérdezzük le az elérhető felbontások listáját:
xrandr -q
Itt felsorolja az elérhető felbontásokat, amik közül megjelöli az aktuálisat, ami nálam a 800x600-as. A listáról válasszuk ki a számunkra megfelelőt, LCD/TFT/LED kijelzőkön válasszuk ki a monitorunk natív felbontását – amennyiben nem azt állította be a rendszer alapból –, majd szintén az xrandr paranccsal állítsuk be. Én most az 1360x768-as képernyőméretet választom, mert a virtuális gép a saját ablakkeretével együtt nálam ebben a felbontásban tölti ki a legoptimálisabban a gazdagép 1440x900-as asztalát:
xrandr -s 1360x768
És a felbontás egyből átugrik a kiválasztottra:
Egyből több helyünk lett, és a beállítópanelen is frissült a felbontás, valamint most már az egész ablak látszik, és kezelhető. Így már a beállító ablakból is tudnánk váltogatni a felbontást.
Részemről ez a preferált beállítási mód, mert az xrandr parancsot más rendszereken is ugyanúgy kell használni asztalkörnyezettől függetlenül, így tehát egyszerűbb a parancssorból elvégezni ezt a beállítást, mint a grafikus felületen "egerészni".
Ezután már jöhet is a Digitális Jólét Szoftver Alapcsomag telepítése, aminek során már nem kell aggódni, hogy nem fog kiférni valami a képernyőre. A telepítés után még kicsit körülnézünk a rendszerben.
Telepítés
A szoftvercsomag leírásában említették, hogy ez egy egyszerűsített telepítővel rendelkező rendszer. A telepítés elindításához kattintsunk az asztalon lévő Telepítés ikonra.
Telepítés típusa
Az első panelen ki kell választanunk a telepítés típusát:
Ha a telepítő talál más operációs rendszert a gépen, akkor ez az ablak így néz ki. Mivel én már csináltam egy telepítési próbát a leírás készítése előtt, ezért érzékeli a fent lévő Linux Mint 20 (ulyana) rendszert a telepítő. Ha teljesen üres merevlemezre telepítünk, akkor csak a két utolsó opció jelenik meg.
Az egyszerű telepítés kedvéért itt most nem állunk neki particionálni, ezért válasszuk a "Merevlemez törlése, és a Digitális Jólét Szoftver Alapcsomag telepítése" opciót. Nálam most ez a 3. opció, üres gépen pedig az 1. opció. Ezután kattintsunk a Telepítés most gombra.
Ekkor még kiírja, hogy melyik lemez eszközünket fogja érinteni a telepítés, és kér egy megerősítést a művelethez. Kattintsunk a Folytatás gombra.
Felhasználói fiók létrehozása
Ebben a lépésben a telepítő bekéri a felhasználói adatainkat, ami alapján létrehozza az első fiókot:
Töltsük ki az űrlapot megfelelő adatokkal. A beviteli mezők alatti opcióknál célszerű a "Jelszó megkövetelése a bejelentkezéshez" lehetőséget választani, hogy ne tudjanak mások belépni jelszó nélkül, így adataink biztonságban lesznek. Ha még nagyobb fokú biztonságra van szükségünk, akkor bejelölhetjük az alatta lévő "Saját mappa titkosítása" opciót is, bár erre a legtöbb esetben nincs szükség.
Az itt létrehozásra kerülő fiók bekerül a sudo felhasználói közé, tehát később bármikor elvégezhetjük az emelt privilégiumokat igénylő (rendszergazdai) teendőket is.
Az űrlap kitöltése közben a háttérben tovább halad a telepítés, amit a panel alján lévő állapotjelző is mutat. Így a telepítő optimálisabban használja ki a telepítéshez szükséges időt.
Ha kitöltöttük az adatlapot, kattintsunk a Folytatás gombra.
Rendszerösszetevők telepítése
A telepítés utolsó fázisában felkerülnek a rendszerösszetevők. Itt már nincs semmi teendőnk, ez egy automatizált folyamat, miközben egy diavetítés tájékoztat bennünket a Digitális Jólét Szoftver Alapcsomag funkcióiról és érdekességeiről.
Mivel ebben a leírásban nem térek ki a különböző programok felhasználói bemutatására, így inkább beillesztem ide a diavetítés oldalait, így ezekből tájékozódhatunk a rendszer fontosabb tulajdonságairól:
Számítógép újraindítása
Ha minden felkerült a számítógépre, a rendszer újraindítja magát. Ezután megjelenik a bejelentkező képernyő:
Ha megadtuk jelszavunkat, bejön az asztal az előre telepített alkalmazások ikonjaival:
Sok előre telepített alkalmazás fogadja a felhasználót, amikkel elvégezhetjük otthoni vagy akár irodai feladatainkat is. Ez a leírás azonban csak a telepítés menetét hivatott bemutatni, részletesebb felhasználói információkért látogassunk el a készítők honlapjára.
A teljes telepítés helyfoglalása 11GB, tehát ennyi táhellyel kell kalkulálnunk, mielőtt nekiállunk.
Rendszer frissítése
Amire még fontos kitérnünk, az a rendszer frissítése és naprakészen tartása. Mint minden Operációs rendszernél, így a Linux disztribúciók esetén is rendszeresen érkeznek szoftverfrissítések, javítások amik az alaprendszer és a telepített összetevők biztonságát hivatottak fenntartani, illetve időnként újabb funkciókkal ellátni azokat. Hogy biztonságban tudhassuk számítógépünket és a rajta lévő adatainkat, a frissítési műveletet ajánlott gyakran elvégezni. A Linux Mint alaprendszerét, valamint a telepített szoftvercsomagokat kétféleképpen tudjuk frissíteni:
Frissítés a grafikus felületen keresztül
A grafikus felületen történő frissítéshez Kattintsunk a "start" menüre, majd válasszuk ki az Adminisztráció -> Frissítéskezelő almenüt.
Itt lépjünk tovább az OK gombbal.
Ezután bejön a frissítendő alkalmazásokat tartalmazó lista:
Tükörszerver beállítása (opcionális)
A lista tetején megjelenik egy kék sáv, amiben megkérdezi, hogy szeretnénk-e váltani egy helyi tükörszolgáltatóra. Ennek a lényege, hogy ha átállítjuk egy hazai tükörszerverre a csomagkezelőt, akkor nem a Linux Mint központi csomagszerveréről fogja letölteni a frissítéseket, ami messzebb is van, és jobban is le van terhelve, hanem egy hazai tükör szerverről. Ez a beállítás nem szükséges, ennek elvégzése nélkül is fognak menni a frissítések, de érdemes egyszer átállítani a gyorsabb frissítések érdekében.
Ha nem kívánunk bíbelődni ezzel, akkor csak nyomjunk rá a Nem opcióra, és ugorjuk át ezt a részt.
Ha szeretnénk beállítani, akkor válasszuk az Igen lehetőséget. Ekkor bekéri a jelszavunkat egy külön panelen. Ezután megjelenik egy újabb ablak a Szoftverforrások beállítási opcióival:
Itt a Tükörkiszolgálók cím alatt van két beállítás Először kattintsunk a Fő (ulyana) melletti mezőre, ekkor előjön megint egy újabb ablak:
Itt egy lista a választható tükör szerverekkel. A tükrök neve mellett mutatja az átviteli sebességeket is. Itt várjunk kicsit, amíg betölti a listát, és megméri a szerverek sebességeit is. A sebességek természetesen bármikor változhatnak.
A magyar tükör neve a "Quantum Mirror", ami mellett éppen most 3,4MB/s átviteli sebességet ír. Vannak ennél valamivel gyorsabbak is, de célszerű mindig a hazai tükröt választani. Állítsuk be a magyart, majd kattintsunk az Alkalmaz gombra.
Ekkor visszakerülünk az előző ablakra, ahol most kattintsunk az Alap (focal) melletti mezőre.
A mezőre kattintva itt is előjön egy másik ablak:
Mivel az Ubuntu disztribúció nagyobb hazai közösséggel és támogatottsággal rendelkezik, mint a Linux Mint, ezért itt több magyar szervert is láthatunk a listában, amik még gyorsabbak is. Itt is várjunk egy kicsit, amíg megméri a sebességeket, és a magyarok közül válasszuk ki a leggyorsabbat.
Itt már lehet jelentősége annak, hogy honnan csatlakozunk az internetre, és melyik tükörszerverre, mivel ezek a szerverek különböző helyeken vannak, így ez a sávszélességeket is befolyásolhatja, hogy milyen közel vannak hozzánk. Ha kiválasztottuk a számunkra leggyorsabbat, akkor nyomjuk meg az Alkalmaz gombot.
Ezután visszakerülünk a Szoftverforrások panelre, ahol már be vannak állítva a magyar tükörszerverek:
A panel alján lévő kék sávon értesít minket a rendszer, hogy megváltoztak a rendszerbeállítások, tehát nyomjunk az OK gombra.
Ezután frissíti az APT csomagkezelő gyorsítótárát:
Ezt várjuk meg, amíg befejezi, majd lépjünk ki ebből az ablakból, hogy visszakerüljünk a frissítendő csomagok listájához.
Itt még kattintsunk rá a fenti menüsorban a Frissítés gombra, hogy biztosan újratöltse a listát.
Csomagok frissítése
A csomagok frissítéséhez kattintsunk a fenti menüsorban a Telepítés gombra:
Itt előjön egy ablak, amiben tájékoztat, hogy milyen új csomagok fognak még települni a gépre. Ebben a példában éppen a Linux kernelfájlokat és a hozzá tartozó csomagokat sorolja fel. Kattintsunk az OK gombra. Ezután ha bekéri a jelszót, adjuk meg.
Ezután elindul a csomagok letöltése:
és telepítése:
Miután befejezte, akkor pedig jön egy értesítés, hogy elkészült a frissítés:
Ritka alkalmak egyike, amikor egy Linux rendszert újra kell indítani. Ez most a kernelcsomagok miatt van, ami a rendszer legalapvetőbb része, de általában a normál frissítések után nem kell újraindítani. Indítsuk újra a gépet.
Frissítés a parancssorból
Ha parancssorból szeretnénk frissíteni a csomagjainkat, akkor ehhez nyissunk egy terminált, és futtassuk benne az alábbi apt-get parancsokat:
sudo apt-get update
sudo apt-get upgrade
Az elsővel frissítjük először a csomagtár-adatbázist, a másodikkal pedig a csomagokat. Az elsőnél bekéri a jelszavunkat is.
Most nem volt semmi frissíteni való, mivel már a grafikus felületen elvégeztük a csomagok frissítését. A tükörszerverek konfigurációs fájlokban történő beállításába itt már nem megyünk bele, ennek beállítását elvégezhetjük a grafikus felületen a fent leírt módon. Ezután már a parancssorból is a hazai tükörszerverekről fogja frissíteni a csomagokat.
Itt még van egy apróság: a második parancs után jelzi, hogy van egy olyan csomag, amire már nincs szükség. Az ilyen csomagokat az alábbi paranccsal tudjuk eltávolítani:
sudo apt autoremove
Ezt mindig érdemes elvégezni, mert most is csak ennek az egy csomagnak az eltávolítása után közel 74 MB tárhely szabadult fel. Idővel ha ezek összegyűlnek, jelentős helyet foglalhatnak.
Konklúzió
Ez volna tehát a Digitális Jólét Szoftver Alapcsomag telepítése. Ezzel egyben egy kicsit érintettük a Linux Mint disztribúciót is, amiről majd a későbbiekben még fogok külön leírásokat készíteni.
A programcsomag telepítése egyszerű, mint ahogyan írták is, ezért ezt a leírást elsősorban azoknak készítettem, akik most ismerkednek a Linuxszal, és/vagy éppen nem szeretnének operációs rendszerre és egyéb szoftverekre költeni, de örülnének egy készre összeállított programcsomagnak, amit egyből tudnak használni otthoni feladatokra vagy akár munkára is anélkül, hogy külön kellene összeválogatni a szükséges összetevőket.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
- 1604 megtekintés