Tartalom

Ismertető

A File Transfer Protocol (FTP) egy szabványos hálózati protokoll a TCP/IP hálózatokon, amelyet számítógépes fájlok átvitelére használnak a kliens és a szerver között. Az FTP protokoll alapvetően az Interneten történő fájlmegosztásra lett kifejlesztve, és nagyon fontos szerepet játszik a mai napig az adatátviteli szolgáltatásokban.

Az FTP egy régi, hagyományos protokoll, amelyet az Internet Engineering Task Force (IETF) szabványosított. Az FTP segítségével a felhasználók szabadon átvihetnek fájlokat a szerver és a kliens számítógépek között. Az FTP szabvány definiálja az adatküldési és vezérlőkommunikációs csatornákat is. Az adatküldési csatorna a fájl átvitelére szolgál, míg a vezérlőkommunikációs csatorna a felhasználó és a szerver közötti kommunikációra.

Az FTP kliens-szerver modell architektúrára épül, külön vezérlő és adat kapcsolatot használ a kliens és a szerver között. Az FTP-felhasználók sima szöveges bejelentkezési protokollal hitelesíthetik magukat, általában felhasználónév és jelszó formájában, de névtelenül is csatlakozhatnak (anonymous), ha a szerver konfigurálva van erre. A felhasználónevet és jelszót védő, valamint a tartalmat titkosító biztonságos továbbítás érdekében az FTP-t gyakran SSL/TLS-sel (FTPS) védik, vagy SSH File Transfer Protocol (SFTP) -re cserélik. Az FTPS vagy az SFTP alkalmazása fontos, ha az átvitelre kerülő adatok különösen érzékenyek vagy bizalmasak. A mai modern világban az adatátvitel titkosítása már alapértelmezetten elvárt dolog, ezért a korai, titkosítás nélküli FTP protokoll felhasználása kiszorulóban van, mert az adatok sima szöveges formában történő továbbítása biztonsági kockázatot jelent.

Az FTP használatához FTP kliensprogramot kell futtatni, amely lehetővé teszi a felhasználók számára a szerverek elérését és a fájlok átvitelét. A legtöbb modern operációs rendszer alapból tartalmaz FTP kliensprogramot, de számos harmadik fél által fejlesztett kliensprogram is elérhető az FTP protokoll használatára.

Az első FTP kliens alkalmazások parancssori programok voltak, amelyeket még akkor fejlesztettek, amikor az operációs rendszerek még nem rendelkeztek grafikus felülettel, és még azóta is szállítják a legtöbb Windows, Unix és Linux operációs rendszerekkel. Azóta számos FTP-klienst és automatizálási segédprogramot fejlesztettek ki asztali számítógépek, szerverek, mobil eszközök és hardverek számára, és az FTP-t beépítették sok alkalmazásba, mint például HTML szerkesztőkbe, fájlkezelőkbe, stb.

2020 novemberében az FTP protokoll támogatása megszűnt a Google Chrome-ban (forrás).

Az FTP szerverek története

A File Transfer Protocol eredeti specifikációját Abhay Bhushan írta, és 1971. április 16-án tették közzé RFC 114 néven, melyet első sorban az ARPANET (Advanced Research Projects Agency Network) számára készítettek. 1980-ig az FTP az NCP-n, a TCP / IP elődjén futott. A protokollt később egy TCP/IP verzió, az RFC 765 (1980 június) és az RFC 959 (1985 október) váltotta fel, ami a jelenlegi specifikáció. Számos javasolt szabvány módosítja az RFC 959-et, például az RFC 1579 (1994. február) lehetővé teszi a tűzfalbarát FTP-t (passzív mód), az RFC 2228 (1997. június) biztonsági kiterjesztéseket javasol, az RFC 2428 (1998. szeptember) támogatja az IPv6-ot és meghatározza a passzív mód egy új típusát is.

Működési módok

Az FTP kétféle módban tud működni. Ezek az aktív és passzív módok.

A két csatlakozási mód közül az aktív mód a régebbi. Az aktív FTP-t a számítástechnika korai napjaiban vezették be, amikor a nagyszámítógépek gyakoribbak voltak, és az információbiztonság elleni támadások nem voltak olyan elterjedtek. Az aktív mód leegyszerűsítve így működik:

A felhasználó az FTP kliens számítógép véletlenszerű portjáról csatlakozik a szerver 21-es FTP-portjához. Elküldi a PORT parancsot, megadva, hogy a szerver melyik kliensoldali porthoz csatlakozzon. Ezt a portot a későbbiekben az adatcsatorna használja, és eltér az ebben a lépésben a parancscsatornához használt porttól. A szerver a 20-as portról csatlakozik az adatcsatornához kijelölt kliensporthoz. Az adatkapcsolat létrejötte után a fájlátvitel ezeken a kliens- és szerverportokon keresztül történik.

Passzív módban a kliens továbbra is indít egy parancscsatornát (vezérlő kapcsolatot) a szerverrel. A PORT parancs elküldése helyett azonban a PASV parancsot küldi el, amely alapvetően egy szerverport kérése, amelyhez adatátvitel céljából csatlakozni kell. Amikor az FTP-szerver válaszol, jelzi, hogy milyen adatportot nyitott meg a következő adatátvitelhez. A passzív mód leegyszerűsítve így működik:

A kliens véletlenszerű portról csatlakozik a kiszolgáló 21-es portjához, és kiadja a PASV parancsot. A szerver válaszol, jelezve, hogy melyik (véletlenszerű) portot nyitotta meg adatátvitelre. A kliens egy másik véletlenszerű portról csatlakozik a szerver válaszában megadott véletlenszerű porthoz. A kapcsolat létrejötte után az adatátvitel ezeken a kliens- és szerverportokon keresztül történik.

Felhasználási területek

Az FTP protokollnak számos felhasználási területe van, amelyek közé tartoznak az alábbiak:

• online fájlmegosztás
• weboldalak frissítése
• szoftverek letöltése
• adatközpontokban történő fájlok tárolása
• egyéb adatátviteli szolgáltatások