Tartalom

Az 1. oldal tartalma

Bevezető

Ebben a leírásban feltelepítünk egy Debian 10 (Buster) minimális szervert, ami a Debian 10 alaprendszeréből és annak néhány alapvető beállításából áll. Ez a telepítés lesz az alapja a későbbi LAMP, és tökéletes szerverekkel kapcsolatos leírásoknak. Ezen az oldalon letöltjük a Debian 10 (Buster) telepítőcsomagot, és végrehajtjuk a telepítőprogram lépéseit.

Korábban elkészített minimális szerver telepítő leírások érhetők még el az alábbi változatokban:

• Ubuntu 18.04 LTS (Bionic Beaver) minimális szerver telepítése (2019. 07. 02)
• Debian 9 (Stretch) minimális szerver telepítése (2018. 12. 21)
• Debian 8 (Jessie) minimális szerver telepítése (2018. 04. 21)

A Debian 10 (Buster) beszerzése

Telepítés

A szervert DVD-n kívül telepíthetjük pendrive segítségével is, ha például egy fizikai gépre szeretnénk telepíteni, vagy létrehozhatunk egy virtuális gépet is a VirtualBox segítségével, ha pedig tesztkörnyezetre lenne szükségünk. A leírás elkészítéséhez bármelyiket választhatjuk.

Ezt a telepítést a VirtualBox 6-ban végzem el, de a korábbi 5.2-es VirtualBox-al is tökéletesen működik.

Telepítés módja

Indítás után rögtön az első képernyőn a szokásos telepítési mód menü fogad bennünket. Itt kiválaszthatjuk, hogy grafikus módban vagy a hagyományos szöveges módban szeretnénk-e telepíteni a Debian-t. Lejjebb kínál még néhány lehetőséget, de ezekkel most nem foglalkozunk. Én a grafikus módot választom, tehát ezzel indítom a telepítést.

Nyelv és területi beállítások

Válasszuk ki a megfelelő nyelvet.

Válasszuk ki az országot.

Válasszuk ki a billentyűzetünk nyelvét.

További összetevők telepítése

A nyelvi beállítások után a rendszer még feltelepít néhány összetevőt:

Hálózat beállítása

A rendszer automatikusan beállítja a hálózatot:

Először megpróbálja beállítani az IPv6-os címet, amennyiben rendelkezésre áll a netszolgáltatásunkban (újabb építésű hálózatoknál már többnyire IPv6-os címeket adnak).

Beállítja a DHCP-t, ha ilyen módon kerülnek kiosztásra az IP-címek a hálózatunkban.

Routerek használata esetén erre van nagyobb esély.

Utána meg kell adnunk a gép nevét:

Itt adjuk meg a gépünk hosztnevét, ami majd a (kapcsolók nélküli) hosname parancs kimenetével fog megegyezni. Én itt a "debian10" -et adtam meg.

Ezután jön a tartománynév, ami a hosztnév után lévő rész, ami teljesen azonosítja a gépet:

Itt a szokásos linuxportal.vm nevet adom meg, folytatva a már elkezdett virtuális szerver széria elnevezési logikát.

A hostname -f parancs pedig a két nevet fogja együtt visszaadni, azaz a gép teljes nevét (FQDN), ami ebben a példában a debian10.linuxportal.vm. Tehát ezzel a logikával adjuk meg ezt a két nevet, hogy a hálózattól függő részek a későbbiekben megfelelően működjenek.

Éles használatra szánt szerver esetén a szerver fő domain nevét célszerű megadni, tehát ami az elsődleges weboldal vagy egyéb webszolgáltatás neve is lesz.

Felhasználók és jelszavak

Elsőként a root jelszót kell megadnunk:

Adjunk meg egy megfelelő jelszót. Én most is a linuxportal_root jelszót használom ezekhez a szerverekhez.

Ezután a telepítő létrehozza az első sima felhasználót, ennek kell most a teljes nevét megadni:

és a felhasználónevét:

Majd ennek a felhasználónak adjunk jelszót is:

Ezt a jelszót majd ennek a szervernek a letöltési oldalán közzéteszem.

Lemezek particionálása

Többféleképpen is particionálhatjuk a rendszert. Éles használat, vagy fizikai gép esetén érdemes figyelembe venni a rendelkezésre álló fizikai merevlemezek fajtáját, és mennyiségét, majd ennek megfelelően elvégezni a felosztásukat (pl. SSD meghajtók, RAID vagy logikai (LVM) kötetek használata, stb). Ebben a leírásban viszont most a legegyszerűbb módszert választjuk, azaz egyetlen fizikai partícióra telepítünk mindent. Később természetesen még hozzáadható újabb meghajtó a rendszerhez, így bővíthetjük a webtárhelyünket, stb.

Ha jól ismerjük a particionálás menetét, akkor természetesen haladhatunk a saját, egyéni módszerünkkel is.

Az első menüben kiválaszthatjuk a particionálási sémát:

Itt válasszuk a legelső opciót (Irányított - az egész lemez felhasználása), majd lépjünk tovább.

Lemez kiválasztása:

Itt a hardverkonfigurációnktól függően válasszuk ki a particionálandó merevlemezt.

A lemez kiválasztása után még a particionálási módot is meg kell határoznunk:

Itt a "mindent egy lemezre" logikát követve válasszuk az első opciót. Ezután bejön a particionáló, ami már mindent beállított nekünk:

Itt zárjuk le a particionálást a képen is látható kiválasztott menüponttal, és a következő ablakban

az igen opcióval írjuk lemezre a partíciókat. 

Alaprendszer telepítése

A rendszer folytatja a munkát az alaprendszer telepítésével...

Csomagkezelő beállítása

A telepítő rákérdez, hogy szeretnénk-e más CD/DVD lemezeket is átnézni a csomagkezelő számára:

Ezt az opciót akkor használjuk, ha az offline telepítés miatt kiírtuk a több DVD-ből álló teljes telepítőkészletet, amiket most itt tudunk felhasználni. Ha viszont a kisméretű netinst telepítőkészletet használjuk, akkor válasszuk a nem opciót.

Ezután válasszuk ki a megfelelő Debian tükröt:

A tükrök arra szolgálnak, hogy a linux disztribúciók teljes tartalma decentralizált módon legyen elérhető, így nem egy központi szervert kell terhelnie az egész világnak. A magyar Debian tükrök általában stabilak, így választhatjuk nyugodtan.

Továbbá ez még amúgy sem végleges, mert az APT csomagtárait még úgy is bővíteni fogjuk, hogy azokat a későbbi szerver telepítésekhez szükséges kiegészítőket is elérhessük, amik nincsenek az alap csomagtárakban.

A következő ablakban tehát kiválaszthatjuk a beállított országban elérhető tükröket:

Itt bármelyiket választhatjuk, de célszerű a deb.debian.org-ot választani, ami egy globális CDN hálózat részeként itthon is szolgáltat Debian tükröt a hazai lekérések számára. Különösen hasznos, ha például egy olyan laptopra telepítünk asztali használatú Debiant, amivel sokat utazunk a nagyvilágban. Így bárhol is legyünk, ez a tükör mindig a lekérés helyéhez legközelebb eső Debian tükörszerverről fogja letölteni a frissítéseket. A Debian tükrökről részletesebben itt olvashatunk.

A következő ablakban a proxy beállításainkat adhatjuk meg:

Ha nem használunk proxy-t, vagy nem tudjuk mi az, akkor hagyjuk üresen.

Ezután a rendszer beállítja az APT csomagkezelőt.

és további szoftvereket telepít:

A telepítés folytatódik a következő oldalon.

Lapozó