Tartalom
Bevezető
Ebben a leírásban haladunk végig a Debian 8 (Jessie) Linux operációs rendszer minimális szerver telepítésén.
Jelen cikk írásakor (2018-04-21) a Debian legfrissebb változata a 9.4-es, tehát a most telepítésre kerülő 8.10-es verzió már nem a legfrissebb. Bizonyára felmerül az olvasóban a kérdés, hogy akkor miért telepítünk most 8.10-es változatot. Ennek összetettebb oka van:
Kis elmélkedés
Nagyon sokan használnak még 8-as Debian-t éles webszerverként. A 8-as Debian disztribúcióban az alapértelmezett PHP verzió az 5.6-os, jelenleg az 5.6.33-as. Itt láthatjuk a Debian verziókkal szállított PHP verziókat.
Ez kulcsfontosságú kérdés egy webszerver üzemeltetésének szempontjából, mivel az internet PHP-t használó weboldalainak igen jelentős része jelenleg még nem használ az 5.6.x-nál magasabb PHP verziót. Persze ahogy telik az idő, egyre többen váltanak 7.x PHP változatokra. Azonban nem kis feladat átírni a forráskódokat (pl. egy egyedileg készített dinamikus weboldalon) PHP 7.x -el kompatibilis verzióra. Így tehát sokkal egyszerűbb, ha 8-as Debian-t használunk az alapértelmezett PHP 5.6.x verziójával, mintsem a Debian 9-re fordítanánk visszafelé verziót. Így inkább a Debian 8-ra fordítunk opcionálisan 7.x verziót, amennyiben a szerveren futó weboldalak megkívánják.
Jelenleg én is ugyanebben a cipőben járok; itt a szerveren ugyanígy 8-as Debian-t használok, rajta az 5.6.33-as alapértelmezett PHP-vel és mellette opcionálisan fent van a 7-es verziókból is. Így a szerveren futtatott weboldalak mindegyike a megfelelő környezetben működik.
Idővel persze ez változik, mert előbb-utóbb megszűnik a támogatás a régi Debian verziókhoz, ami biztonsági kérdéseket von maga után egy éles szerverkörnyezetnél, így végül nem úszhatjuk meg az áttérést. Ekkor viszont újabb kérdések előtt fogunk állni: Vajon melyik lesz az egyszerűbb? Átírogatni a régi weboldalak forráskódjait, hogy kompatibilisek legyenek az újabb PHP verziókkal, vagy a frissebb operációs rendszerre fordítunk visszafelé régebbi PHP verziókat, ami egyszerűbbnek tűnhet, de ennek is megvannak a korlátai a Debian csomagok verziófüggőségei miatt.
Tehát ha így gyakorlatiasan nézzük a dolgokat, akkor még igencsak időszerű a 8-as Debian telepítése és használata.
A Debian 8 (Jessie) 2019. március 20-án archiválta a nem LTS csomagtárait, így azokhoz már nem érkeznek frissítések, valamint az eredeti csomagtárak frissítésekor 404-es hibákat dobál. Erről részletes infó itt található.
Ennek megfelelően a fenti kb egy évvel ezelőtt leírt álláspontom már elavult.
Ezért új szerver építése esetén már erősen ajánlott a Debian 9 (Stretch) változat telepítése! Ezt a leírást már inkább csak tanulmányozás céljából tekintsük át (A leírás eredeti részeit bent hagytam, hogy kerek maradjon az egész).
A Debian 9 (Stretch) minimális szerver telepítési útmutatója itt található.
Elkészült a Debian 10 (Buster) minimális szerver telepítő leírása
Most, hogy túl vagyunk a dolog elméleti részén, lássunk munkához!
Debian beszerzése
Telepítés
A minimális Debian szervert telepíthetjük direktben a számítógépünkre, ha például egy dedikált webszervert szeretnénk belőle összeállítani, ebben az esetben célszerű pendrive-ra kiírni a képfájlt. Vagy telepíthetjük egy erre a célra létrehozott virtuális gépre, ha csak egy tesztkörnyezetet szeretnénk kialakítani, vagy kísérletezgetni a Debiannal. E leírás szempontjából mindegy melyiket választjuk, a végeredmény ugyanaz lesz.
Én ebben a leírásban VirtualBox-ban végzem el a telepítést. Indítsuk tehát el a telepítőt.
Telepítés módja
Az első képernyőn láthatunk egy menüt, amiben választhatunk többféle telepítési mód közül. Itt az első két opció a lényeges: Választhatunk síma szöveges képernyős telepítőt, vagy grafikus képerőnyős változatot is. Mindkét változattal ugyanazon a telepítőn lehet végighaladni.
Ha már választani lehet, akkor már legyen kicsit kényelmesebb, én a grafikus képernyős változattal haladok tovább. Itt már lesz egér integráció is, így az egeret is tudjuk használni a telepítés során.
Nyelv és területi beállítások
A következő képernyőn már nagyobb felbontásra váltva megjelenik a nyelv kiválasztása. Itt válasszuk ki a számunkra megfelelő nyelvet (pl. van aki angol nyelven jobban szereti a számítástechnikai dolgokat).
Ezután még kiírja hogy nem teljes a fordítás, és rákérdez hogy mehet-e a kiválasztott nyelvvel. Itt válasszuk az Igent a folytatáshoz.
A következő képen a területi beállításokhoz ki kell választanunk az országot.
Válasszuk ki a billentyűzetünket.
Ezután betölti az összetevőket, és előkészíti a hálózati beállításokat.
Hálózat beállítása
Ebben a részben kell megadnunk a gép nevét. Itt bármit megadhatunk. Akkor van ennek jelentősége, ha a hálózatban több gép is van, és később kommunikálniuk kell egymással.
Adjuk meg a tartománynevet. Ha nem éles használatra szánjuk a telepítést, akkor itt szintén bármi megadható, nem lesz jelentősége. Ha pedig éles webszervert szeretnénk összeállítani, akkor válasszuk ki az elsődleges domain nevet, ami a szerveren lesz.
Én amikor az elején feltelepítettem az éles szerverem, itt azt a domaint adtam meg, amelyiknek elsősorban szántam a szervert. Aztán azóta már több domain is rá lett irányítva, több weboldal számára.
Itt tehát el kell dönteni, hogy mi a későbbi célunk a szerverrel. Például hogyha ügyfeleknek fogunk hoszting szolgáltatásokat kínálni, akkor célszerű itt a saját, elsődleges domain nevünket megadni, mint céges "központi" domain nevet.
Még annyiból lesz ennek jelentősége, hogy ha a fő domainünkhöz vásárolunk például egy SSL-t, akkor az a szerver többi szolgáltatásánál is elérhető lesz ezen a fő domainen keresztül történő kapcsolódáskor. Például levelezőfiókokhoz történő csatlakozás, webmail, phpmyAdmin, FTP, stb. Így válasszunk itt egy olyan domain nevet, amit később megadhatunk ügyfeleinknek, mint SSL-védett "központi" webmail vagy FTP elérési címet.
De ha nincs most jobb ötletünk, akkor sincs semmi gond, mert ezt később is bármikor meg tudjuk változtatni a terminálból, ha szükséges. Így itt most bármit megadhatunk.
Itt most ennek az oldalnak a domain nevét adom meg, mivel ehhez fogom készíteni a leírásokat ebben a virtuális szerverben.
Felhasználók és jelszavak
Itt kell megadni a root felhasználó jelszavát. A képen látható tanácsoknak megfelelően adjunk meg egy kellőképpen biztonságos jelszót.
A következő lépésben meg kell adni egy normál felhasználó teljes nevét, amivel alapból használni szeretnénk a rendszert. Itt most a virtuális gép esetén szintén lényegtelen a név, aki viszont élesben kívánja használni, adja meg a teljes nevét. Itt a "Linuxportál Felhasználó" nevet használom, így ebben a telepítésben ez lesz a név.
És adjuk meg a síma felhasználónk nevét. Itt a "linuxportal" felhasználónevet adom meg.
Adjuk meg ennek a felhasználónak a jelszavát. Itt pedig a "linuxportal-user" jelszót adtam meg.
Lemezek particionálása
Ebben a leírásban az egyszerűség és a hordozhatóság kedvéért én most mindent egy lemezre fogok tenni, nem osztom szét további partíciókra a virtuális gépet.
Természetesen a VirtualBox esetében is ki lehet alakítani ugyanezt a sémát, de teszt környezet kialakításához nincs értelme bonyolítani.
Éles szerver vagy otthoni gépek partícionálásával egy másik leírásban foglalkozunk.
Itt tehát ki kell választanunk a particionálás alapvető módját. Itt különböző sémákat kínál a rendszer a legáltalánosabb használatokra. Válasszuk a legelső opciót, ha csak ez a Debian telepítés kerül a számítógépre (pl a jelenlegi virtuális gépre). Persze aki tudja mit csinál, tegyen belátása szerint.
Ha az otthoni számítógépünkre szeretnénk telepíteni a Debiant, egy másik, működő operációs rendszer mellé, akkor itt a kézi beállítással kell elvégezni a particionálást. Ha a kézi beállításokat nem ismerjük jól, akkor itt mindenképpen álljunk meg, ne kockáztassuk meg a meglévő operációs rendszerünk elvesztését!
Ebben a leírásban csak az egy operációs rendszeres telepítést ismertetem, nem térek ki a több rendszeres particionálásra.
Válasszuk ki a particionálandó lemezt, – itt kizárásos alapon a VirtualBox lemezét, amit korábban a géphez kapcsoltunk.
Itt válasszuk a legelső opciót: Minden fájl egyetlen partícióra.
Zárjuk le a particionálást, majd tovább.
Mentsük le.
Ezután elindul a telepítés.
Csomagkezelő beállítása
Válasszuk ki Magyarországot.
És a magyar debian tükröt.
Ha nem használunk proxy-t, vagy nem tudjuk mi ez, hagyjuk üresen. Ha használunk, adjuk meg a paramétereit.
Beállítja az APT csomagkezelőt.
Összeállítja a szükséges szoftvereket.
Névtelen statisztikák konfigurálása
Kiválaszthatjuk, hogy küldjön-e a rendszer névtelenül statisztikai adatokat a Debiannak. Itt döntsünk belátásunk szerint.
Szoftver választás
És itt jön a minimális telepítésnek a lényege: Itt szedjünk ki mindent, egyedül a legalsó, Szokásos rendszereszközök opciót válasszuk ki, és majd a rendszer elindítása után konzolból felrakjuk ami nekünk kelleni fog.
Itt elindul a telepítő, és felrak minden szükséges csomagot.
A GRUB telepítése
A GRUB rendszerbetöltő MBR-be történő telepítéséről kell döntenünk:
Itt a saját szituációnknak megfelelően válasszunk. VirtualBox esetén mehet a partíciós szektorba.
Válasszuk ki az eszközt, ahova telepítjük a GRUB-ot. Ebben a leírásban most csak egy lehetőség van.
Telepítés befejezése
És a végére értünk a telepítésnek. Kattintsunk a Tovább gombra, hogy újraindulhasson a gép.
Rendszer indítása
A rendszer indításakor legelőször bejön a GRUB (a rendszer választó program), itt válasszuk ki a Debian GNU/Linux opciót (ha nem választunk semmit, akkor néhány másodperc múlva magától elindítja).
Lépjünk be a korábban megadott root vagy síma felhasználó hozzáféréssel:
Felhasználó: root, Jelszó: linuxportal
vagy
Felhasználó: linuxportal, Jelszó: linuxportal-user
Root-ként belépve a képernyőnk.
Alapvető programok feltelepítése
A Debian minimális telepítésünk már készen van, de még kellenek hozzá alapvető programok, csomagok, amik nélkül nem tudunk dolgozni az új rendszeren.
Legelőször frissítsük a tárolókat(repositories) és a csomagokat az apt-get parancsokkal:
apt-get update
apt-get upgrade
Nálam most nem volt frissíteni valója. Célszerű ezt rendszeresen elvégezni, mondjuk legalább néhány hetente, hogy mindig a legfrissebb csomagok legyenek a rendszerünkben.
Nano szerkesztőprogram
Szükségünk lesz egy jó szerkesztőprogramra, amivel a konfig fájlokat kényelmesen tudjuk szerkeszteni. Erre optimális választás a nano. A korábbi Debian verziókban nem volt benne alapból, de ebbe a 8.10-es Debian verzióba már beletették, így hát próbáljuk is ki:
nano
Ha valaki egy régebbi Debian verziót próbál, és nincs benne alapból, akkor ajánlott a telepítése:
apt-get install nano
SSH szerver
apt-get install -y ssh openssh-server
Ennek a konfigurálásával később fogunk részletesebben foglalkozni, egyelőre most elég egyszerűen feltelepíteni ahhoz, hogy a hálózat többi gépéről is be tudjunk lépni ebbe a rendszerbe SSH-n keresztül.
Az említett terminálok valamelyikével csatlakozzunk a gépre a gép IP-címével (IP-cím beállítása lentebb), a síma felhasználónévvel és jelszóval (első belépéskor a terminálok megerősítést kérnek a szerver által küldött kulcs tárolására. Ilyenkor fogadjuk el).
Ezután már kényelmesen használhatjuk a vágólapot a következő módon:
Nyers (formázatlan) szöveg vágólapról a terminálba illesztése: SHIFT+INSERT billentyűkombinációval. Terminálból a szövegek kimásolásához pedig egyszerűen jelöljük ki egérrel a megfelelő szöveget a terminálban, és az egyből a vágólapra kerül. Így tehát könnyen tudunk szöveges adatokat mozgatni mindkét irányban, továbbá a terminál használatát is megszokjuk.
Később ez egyre fontosabb lesz, amikor szinte csak a terminálban dolgozunk és sűrűn kell adatokat ki/bemásolni.
Bash beállítása
A 8-as Debianokban alapértelmezetten a Dash nevű shell van beállítva. Előnyösebb, ha a Bash-ot használjuk, később lesz ennek jelentősége. Tehát állítsuk át az alapértelmezett shell-t a Bash-ra:
dpkg-reconfigure dash
Itt válasszuk a Nem opciót. Ekkor aktualizálja a megfelelő szimbolikus linkeket.
SUDO beállítása
Normál használatkor, és/vagy távoli SSH elérés közben nem a root felhasználót használjuk, hanem a rendes felhasználónkkal lépünk be. Ilyenkor pedig a sudo paranccsal tudunk root jogot szerezni, amikor szükséges. Alapból nincs fent a sudo csomag, tehát telepírtsük:
apt-get install sudo
Ezután be kell állítanunk a telepítéskor létrehozott "linuxportal" nevű felhasználónkat, hogy használhassa a sudo parancsot:
visudo
Ekkor megnyílik a nano szerkesztőprogram, benne a /etc/sudoers fájl tartalmával, amit most szerkesztünk is. A fájlba tegyük bele a felhasználónkat az alábbi zöld kiemelésnek megfelelően:
#
# This file MUST be edited with the 'visudo' command as root.
#
# Please consider adding local content in /etc/sudoers.d/ instead of
# directly modifying this file.
#
# See the man page for details on how to write a sudoers file.
#
Defaults env_reset
Defaults mail_badpass
Defaults secure_path="/usr/local/sbin:/usr/local/bin:/usr/sbin:/usr/bin:/sbin:/bin"
# Host alias specification
# User alias specification
# Cmnd alias specification
# User privilege specification
root ALL=(ALL:ALL) ALL
linuxportal ALL=(ALL:ALL) ALL
# Allow members of group sudo to execute any command
%sudo ALL=(ALL:ALL) ALL
# See sudoers(5) for more information on "#include" directives:
#includedir /etc/sudoers.d
CTRL+O -val mentsük, majd CTRL+X-el kiléphetünk. Ezután már használhatjuk az imént beállított felhasználóval a sudo parancsot.
Amennyiben jelszó nélkül szeretnénk használni a sudo parancsot, erről itt tájékozódhatunk.
Hálózat konfigurálása
Alapból a telepítő DHCP-s címlekérésre állította a rendszert, tehát dinamikus IP-címet kap a gép. Ha később ebből a telepítésből egy szervert szeretnénk készíteni, akkor be kell állítani egy statikus IP címet.
A VirtualBox-os leírásomnak megfelelően én a routeremben beállítottam a virtuális gépnek egy statikus IP-címet (192.168.1.120) a MAC cím alapján, tehát kintről mindig ugyanazt a címet kapja nálam. De ha másnál nincs ilyen beállítás, akkor bizony változhat az IP-cím a következő bekapcsoláskor. Így tehát most állítsuk be a statikus IP-címet:
Szerkesszük a következő fájlt (itt még maradjunk root-ként a rendszerben):
nano /etc/network/interfaces
Amiben alapból ez a tartalom van:
# This file describes the network interfaces available on your system # and how to activate them. For more information, see interfaces(5). source /etc/network/interfaces.d/* # The loopback network interface auto lo iface lo inet loopback # The primary network interface allow-hotplug eth0 iface eth0 inet dhcp
Ezt módosítsuk a következőre:
# This file describes the network interfaces available on your system # and how to activate them. For more information, see interfaces(5). # The loopback network interface auto lo iface lo inet loopback # The primary network interface #allow-hotplug eth0 #iface eth0 inet dhcp auto eth0 iface eth0 inet static address 192.168.1.120 netmask 255.255.255.0 network 192.168.1.0 broadcast 192.168.1.255 gateway 192.168.1.1
Nálam a 192.168.1.120-as IP-cím van beállítva a routerben, ezért ezt adom itt is meg. A későbbi leírásokban is ezzel az IP-címmel fogunk dolgozni.
Ha ezzel megvagyunk, akkor indítsuk újra a hálózatkezelést:
service networking restart
Ezután nyissuk meg az /etc/hosts fájlt:
nano /etc/hosts
Ebben nálam jelenleg ez van:
127.0.0.1 localhost 127.0.1.1 szerver1.linuxportal.info szerver1 # The following lines are desirable for IPv6 capable hosts ::1 localhost ip6-localhost ip6-loopback ff02::1 ip6-allnodes ff02::2 ip6-allrouters
Adjuk hozzá a statikus IP címünket az alábbi módon:
127.0.0.1 localhost
127.0.1.1 szerver1.linuxportal.info szerver1
192.168.1.120 szerver1.linuxportal.info szerver1
# The following lines are desirable for IPv6 capable hosts
::1 localhost ip6-localhost ip6-loopback
ff02::1 ip6-allnodes
ff02::2 ip6-allrouters
Természetesen mindenki használhatja a saját domain nevét, amit a telepítéskor megadott, viszont következetesen mindenhol azt kell használnia, amikor én a sajátomat említem a leírásokban.
VirtualBox vendég integrációs szolgáltatások (Guest additions) telepítése
Legvégül, amennyiben VirtualBox-ba telepítettük a rendszert, vegyük fontolóra a vendég integrációs szolgáltatások telepítését, ami ugyan nem kötelező, de nagyobb hardveres kompatibilitást ad feltelepített rendszerünk számára, ezáltal stabilabb működést eredményez.
Záró gondolatok
Ebben a leírásban ennek a témának a végére is értünk. Ha ki szeretnénk kapcsolni a gépet, akkor a shutdown paranccsal tehetjük meg:
shutdown -h now
Remélem használhatóra sikerült ez a leírás, és átzökkenti a holtponton azokat, akik már gondolkodtak a Debian konzol módú telepítésén, de eddig még nem álltak neki. Később lesz még többféle telepítési leírás is, például amiben grafikus felület is lesz, így most ne csüggedjenek azok sem, akik multimédiás célokra szeretnék használni ezt a kiváló operációs rendszert.
Hogyan tovább?
A minimális szerver elkészítése után felmerülhet a kérdés, hogy merre lépjünk tovább szerverünk építését illetően.
Nos, akik egy egyszerűbb szervert szeretnének építeni, amit fejlesztői, vagy tesztkörnyezetre kívánnak használni, azoknak ajánlom a Debian 8 (Jessie) LAMP szerver leírásomat, ami pont erre a minimális szerver telepítésre épül. Akik pedig éles weboldalakat kívánnak futtatni, esetleg ügyfeleket szeretnének kiszolgálni, azoknak pedig a Debian 8 (Jessie) tökéletes szerver leírásomat ajánlom, ami egy komplett, osztott tárhelyes webszolgáltatóként használható, több ügyfelet is ellátó, web hoszting kezelőpanellel működő, összetett szerver építését tartalmazza.
- https://www.howtoforge.com/tutorial/debian-8-jessie-minimal-server
Ez alapján telepítettem én is az éles szerverem még az elején, és ezt a leírást itt még kiegészítettem a saját tapasztalataimmal.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
- 736 megtekintés