Tartalom

A 2. oldal tartalma

Folytatás

Az első oldalon elvégeztük a Debian 11 (Bullseye) operációs rendszer - grafikus asztalkörnyezet nélküli - telepítését, ezen az oldalon pedig beállítjuk az alapvető dolgokat, amik szükségesek lesznek a későbbi szerver telepítések során.

Rendszer indítása

Induláskor megjelenik a szokásos GRUB menüje:

Itt indítsuk el a frissen telepített rendszerünket a Debian GNU/Linux opcióval.

Indulás után jön a beléptető rész, itt lépjünk is be root-ként, mert a további feladatokat ezzel kell elvégeznünk:

Távoli belépés a kényelmesebb használatért

A konzol használata elég kényelmetlen, többek között nem tudunk adatokat bevinni közvetlenül másik számítógépről és a használata sem olyan komfortos, mint egy terminál. így ha VirtualBox gépen telepítettük fel a Debian 11 (Bullseye) alaprendszert akár fizikai számítógépen, kényelmesebb megoldás ha egy másik számítógépről lépünk be SSH segítségével a megszokott terminál programunkkal. Ehhez persze néhány feltételnek meg kell lennie: az újonnan telepített számítógép elérhető a saját hálózaton, illetve a másik gépről, például egy router mögött vannak a gépeink, valamint tudjuk is a gép IP-címét. Feltételezzük, hogy a friss telepítésű Debian 11 rendszerünk elérhető a hálózaton, tehát már csak az IP-címét kell kiderítenünk. Ehhez még a konzolon adjuk ki az alábbi parancsot:

ip a

A parancs kilistázza a hálózati eszközöket, és azok különböző adatait:

Itt az enp kezdetű rész a lényeg, ahonnan ki is bogarászható, hogy ebben a példában a gép IP-címe: 192.168.1.5. Persze ez mindenhol más, így mindenki a saját IP-címét keresse meg.

Ezután megnyitjuk a másik gépen a megszokott terminál alkalmazásunkat, és belépünk a telepítéskor létrehozott sima felhasználónkkal az IP-címen keresztül. A saját példámmal tehát:

ssh linuxportal@192.168.1.5

Távolról le van tiltva a root bejelentkezés alapból, ezért a sima felhasználónkkal tudunk belépni.

Első belépés előtt kiírja a szokásos kérdést, aminek a lényege hogy még nem ismeri ezt a gépet, így folytatjuk-e a kapcsolódást. Itt adjunk "yes" választ, majd ezután bekéri tőlünk a felhasználó jelszavát:

Ezzel nyugtázhatjuk is, hogy a hálózat is működik és az SSH kiszolgáló is. 

Ezután lépjünk be root-ként, hogy elvégezhessük a szükséges beállításokat és telepítéseket. Ehhez adjuk ki az alábbi su parancsot:

su -

A "-" kapcsoló azt eredményezi, hogy a su parancs indít egy login shellt:

Most hogy már root-ként vagyunk bent, jöhetnek is a beállítások.

Alapvető beállítások elvégzése

Ebben a fejezetben elvégezzük azokat az alapvető beállításokat, amik feltétlenül szükségesek a szerver későbbi zavartalan használatához. A továbbiakban ezért maradjunk bent root-ként. Első körben beállítjuk a fix IP-címet.

Fix IP-cím beállítása

Először tehát beállítunk a gépnek egy fix IP-címet, hogy ha akármikor elindítjuk a gépet mindig ugyanazt a címe legyen. A későbbi szerver üzemeltetés szempontjából ez alapvető fontosságú, valamint a belépés is kényelmesebb, ha nem kell minden alkalommal lekérdezni a gép IP-címét.

Ahogy a telepítés során is megfigyelhettük, a telepítő alapértelmezetten DHCP címkiosztásra állította be a rendszert, ami asztali felhasználásnál normális, viszont most át kell ezt állítanunk fix címre, hogy mindig ugyanazon a címen legyenek elérhetők a szerver különböző szolgáltatásai.

Ehhez szerkesszük a /etc/network/interfaces fájlt:

nano /etc/network/interfaces

Ebben alapból ilyesmi tartalom van (a hálózati interfészünk neve eltérő lehet):

# This file describes the network interfaces available on your system
# and how to activate them. For more information, see interfaces(5).

source /etc/network/interfaces.d/*

# The loopback network interface
auto lo
iface lo inet loopback

# The primary network interface
allow-hotplug enp0s3
iface enp0s3 inet dhcp

Ezt módosítsuk, hogy így nézzen ki:

# This file describes the network interfaces available on your system
# and how to activate them. For more information, see interfaces(5).

source /etc/network/interfaces.d/*

# The loopback network interface
auto lo
iface lo inet loopback

# The primary network interface
#allow-hotplug enp0s3
#iface enp0s3 inet dhcp
auto enp0s3 
iface enp0s3 inet static
	address 192.168.1.140
	netmask 255.255.255.0
	network 192.168.1.0
	broadcast 192.168.1.255
	gateway 192.168.1.1

Értelemszerűen a pirossal kiemelt részeket kell kikommentezni, a zölddel kiemelt részt pedig betenni. Valamint a vastagon szedett IP-cím lesz a statikus IP-címünk, tehát ezt állítsuk be ennek megfelelően. Éles szerver használata esetén a hoszting, vagy netszolgáltatónktól kapott IP-címet adjuk meg, otthoni hálózatban pedig válasszunk egy megfelelő címet a saját tartományunkból. Ebben az esetben biztosítsuk a routerben (a bind address funkcióval), hogy csak ez a gép kaphassa meg ezt az IP-címet, hogy ne fordulhasson elő ütközés. Továbbá, ha otthoni hálózaton telepítünk router mögött, akkor az átjáró (gateway) címét is a router elérési címére állítsuk be, ami az esetek többségében a fenti érték, de néhány router típusnál előfordulhatnak ettől eltérő címek is.

Én ennek a Debian 11 (Bullseye) szerver szériának a 192.168.1.140 -es IP-címet adom meg, így a továbbiakban ezeken a gépeken is ezt fogom használni, így nem ütközik a korábbi Debian verziókkal telepített szerverek címeivel.

Ha mindent beállítottunk, mentsük le.

Ezután szerkesszük a /etc/hosts fájlt:

nano /etc/hosts

Ennek a "gyári" tartalma:

127.0.0.1       localhost
127.0.1.1       debian11.linuxportal.vm debian11

# The following lines are desirable for IPv6 capable hosts
::1     localhost ip6-localhost ip6-loopback
ff02::1 ip6-allnodes
ff02::2 ip6-allrouters

Majd itt a második sorban módosítsuk az IP-címet (127.0.1.1) a fent beállított fix IP-címünkre. Mentsük le.

Ezután indítsuk újra a hálózatkezelést. Ezt a konzolon hajtsuk végre, hogyha az eddigieket SSH-n keresztül állítottuk be, mert ilyenkor ledobja a kapcsolatokat a megváltozott IP-cím miatt:

systemctl restart networking.service

Ellenőrizhetjük is a konzolon az új IP-címünket az ip parancs segítségével:

ip a

Ezután újra csatlakozhatunk a beállított fix IP-címünkkel, ami immár nem fog megváltozni.

Ha a hosts fájlt is beállítottuk, akkor már kényelmesebben megy a távoli belépés:

ssh linuxportal@debian11

Hosztnév ellenőrzése

Ellenőrizzük a hosztnevet a hostname és a hostnamectl parancsok segítségével:

hostname
hostname -f
hostnamectl

Normál esetben itt azokat a neveket láthatjuk, amiket beállítottunk a telepítés során. Ha valami mégse stimmelne, akkor a hostnamectl paranccsal módosíthatjuk a hosztnevet:

hostnamectl set-hostname <új_hosztnevünk>

Nano beállítása (opcionális)

A nano egy kiváló parancssori szerkesztőprogram, aminek az 5.4-es verziója már alapból rendelkezésre áll a Debian 11-ben, amellyel hatékonyan tudjuk szerkeszteni például a szükséges konfigurációs fájljainkat. A szekesztő programot már használtuk is az imént, azonban még érdemes beállítani néhány opcióját, hogy még hasznosabb legyen.

Ez a beállítás nem kötelező, azonban ha gyakran használjuk a nano szerkesztőt, akkor hosszabb távon kényelmesebbé tehetjük ezekkel a beállításokkal a használatát.

A nano konfigurációs fájlja egyedileg minden felhasználó home könyvtárában található .nanorc néven. Azonban ha szeretnénk globálisan megoldani a beállításokat, akkor célszerűbb ezt a fájlt elhelyezni egy központi helyen, és a felhasználók könyvtáraiban pedig csak egy erre mutató szimbolikus linket elhelyezni. Így csak egy helyen kell módosítani, amennyiben szükséges. Ennek megfelelően hozzunk létre egy beállítófájlt a /etc könyvtárban:

nano /etc/.nanorc

Majd tegyük bele ezt a néhány beállítást:

set tabsize 4
set mouse
set constantshow

Ahol a beállítások jelentése a következő:

• set tabsize 4: Tabulátor méret 4 karakter. Alapból a nano-ban 8 karakterhossz a tabulátor.
• set mouse: Engedélyezi az egér műveleteket. Például kurzor pozícionálása egérrel, görgetés, stb.
• set constantshow: (korábbi nano verziókban set const-ként ismeretes): Sor, oszlop, karakter pozíció információk megjelenítése. Ez is jól jön, ha például egy adott konfig fájlban az x. sorban kell elvégezni egy beállítást. Ezzel könnyen oda tudunk navigálni a megfelelő sorba.

A korábbi verziókban még a smooth állapotot is be kellett kapcsolni a finom görgetéshez, de az újabb verziókban már alapból így működik. További beállításokért látogassunk el a nano oldalára.

Mentsük le, majd linkeljük be az adott felhasználó home könyvtárába:

ln -s /etc/.nanorc ~/.nanorc

Ezt ezután bármelyik felhasználóval végrehajthatjuk.

A nano újbóli elindítása után már életbe lépnek az új beállítások.

Sudo beállítása

Hétköznapi használat során a sima felhasználónkat használjuk a normál tevékenységek elvégzésére, és ilyenkor időnként szükségünk lehet root jogosultságra is, de csak az adott parancs futtatása erejéig. Erre alkalmas a sudo parancs. Ez alapból nincs telepítve a rendszerre, ezért telepítsük a következő paranccsal:

apt-get install sudo

A sudo parancsot csak azok a felhasználók használhatják, akik benne vannak vagy a sudo nevű csoportban, vagy a /etc/sudoers fájlban, tehát kétféleképpen vehetünk fel felhasználókat a sudo használók közé:

A felhasználó sudo csoporthoz adása

A sudo csoportba történő felvétellel az usermod parancs segítségével. Root-ként futtassuk az alábbi parancsot az új felhasználónkra, akit fel szeretnénk venni:

usermod -aG sudo <felhasználónév>

Amit a fenti képen láthatunk:

• A felhasználó alapból a sudo parancsot nem tudja használni: "linuxportal nincs a sudoers fájlban. Ez az eset jelentésre kerül."
• Ezután a "su -" paranccsal lépünk be root-ként (a root felhasználót használva).
• Hozzáadjuk a linuxportál felhasználót a sudo csoporthoz a "usermod -aG sudo linuxportal" parancs segítségével
• kilépünk a root shellből
• Kipróbáljuk a sudo használatát a sima felhasználóval, mire az továbbra sem működik
• Ezután kilépünk a felhasználóval is, majd újra belépünk az SSH-n keresztül
• Ekkor már működik a sudo, a -i kapcsolóval indul is a login shell root-ként.

Tehát a lényeg, hogy ha ezzel a (csoporthoz adásos) módszerrel állítunk be sudo-t egy felhasználónak, akkor a felhasználó csak az újbóli belépés után fogja tudni használni, a meglévő munkamenetében nem.

A felhasználó elvétele a sudo csoportból

Ha valamilyen oknál fogva később el szeretnénk távolítani a felhasználót a sudo csoportból, akkor ezt az alábbi gpasswd paranccsal tehetjük meg root-ként:

gpasswd -d <felhasználónév> sudo

Itt szintén a felhasználó újbóli ki és belépésére van szükség az állapotának frissüléséhez.

A felhasználó sudoers fájlhoz adása

A /etc/sudoers fájlba történő direkt bevitellel. Viszont ezt a fájlt közvetlenül ne szerkesszük, hanem erre van egy külön parancs, a visudo, ami a fenti csomag telepítése után elérhető. Ha tehát így szeretnénk felvenni egy sima felhasználót, akkor  futtassuk a parancsot, ami az alapértelmezett szerkesztőnkkel megnyitja nekünk a /etc/sudoers átmeneti fájlját:

visudo

Majd ebbe a fájlba tegyük be a kívánt felhasználó sorát a zölddel kiemelt mintának megfelelően: 

#
# This file MUST be edited with the 'visudo' command as root.
#
# Please consider adding local content in /etc/sudoers.d/ instead of
# directly modifying this file.
#
# See the man page for details on how to write a sudoers file.
#
Defaults        env_reset
Defaults        mail_badpass
Defaults        secure_path="/usr/local/sbin:/usr/local/bin:/usr/sbin:/usr/bin:/sbin:/bin"

# Host alias specification

# User alias specification

# Cmnd alias specification

# User privilege specification
root    ALL=(ALL:ALL) ALL
felhasznalo    ALL=(ALL:ALL) ALL

# Allow members of group sudo to execute any command
%sudo   ALL=(ALL:ALL) ALL

# See sudoers(5) for more information on "#include" directives:

#includedir /etc/sudoers.d

Ennek a visszafordítását, azaz a felhasználó eltávolítását nem kell külön részletezni, csak ki kell venni a felhasználó beillesztett sorát, és lementeni a sudoers fájlt.

Amennyiben jelszó nélkül szeretnénk használni a sudo parancsot, erről itt tájékozódhatunk.

Bízunk benne, hogy megkapta a szokásos tudnivalókat a helyi
rendszergazdától. Általában a következő három dolog lényeges:

    #1) Tartsa tiszteletben mások személyiségi jogait.
    #2) Gondolkodjon gépelés előtt.
    #3) A nagy erő nagy felelősséggel jár.

[sudo] linuxportal jelszava:

rm /var/lib/sudo/lectured/<felhasználónév>

Csomagtárak bővítése és a csomagok frissítése

Ebben a lépésben bővítjük az APT csomagtárait, hogy a későbbi szerver telepítésekhez rendelkezésre állhassanak azok a csomagok is, amik az alap csomagtárakból nem érhetőek el. Ehhez nyissuk meg a /etc/apt/sources.list fájlt szerkesztésre:

nano /etc/apt/sources.list

Ez alapból egy friss Debian 11 (Bullseye) telepítés esetén így néz ki:

# deb cdrom:[Debian GNU/Linux 11.2.0 _Bullseye_ - Official amd64 NETINST 20211218-11:12]/ bullseye main

#deb cdrom:[Debian GNU/Linux 11.2.0 _Bullseye_ - Official amd64 NETINST 20211218-11:12]/ bullseye main

deb http://deb.debian.org/debian/ bullseye main
deb-src http://deb.debian.org/debian/ bullseye main

deb http://security.debian.org/debian-security bullseye-security main
deb-src http://security.debian.org/debian-security bullseye-security main

# bullseye-updates, to get updates before a point release is made;
# see https://www.debian.org/doc/manuals/debian-reference/ch02.en.html#_updates_and_backports
deb http://deb.debian.org/debian/ bullseye-updates main
deb-src http://deb.debian.org/debian/ bullseye-updates main

# This system was installed using small removable media
# (e.g. netinst, live or single CD). The matching "deb cdrom"
# entries were disabled at the end of the installation process.
# For information about how to configure apt package sources,
# see the sources.list(5) manual.

Ezt bővítsük a contrib és a non-free tárolók engedélyezésével, hogy így nézzen ki a fájl:

# deb cdrom:[Debian GNU/Linux 11.2.0 _Bullseye_ - Official amd64 NETINST 20211218-11:12]/ bullseye main

#deb cdrom:[Debian GNU/Linux 11.2.0 _Bullseye_ - Official amd64 NETINST 20211218-11:12]/ bullseye main

deb http://deb.debian.org/debian/ bullseye main contrib non-free
deb-src http://deb.debian.org/debian/ bullseye main contrib non-free

deb http://security.debian.org/debian-security bullseye-security main contrib non-free
deb-src http://security.debian.org/debian-security bullseye-security main contrib non-free

# bullseye-updates, to get updates before a point release is made;
# see https://www.debian.org/doc/manuals/debian-reference/ch02.en.html#_updates_and_backports
deb http://deb.debian.org/debian/ bullseye-updates main contrib non-free
deb-src http://deb.debian.org/debian/ bullseye-updates main contrib non-free

# This system was installed using small removable media
# (e.g. netinst, live or single CD). The matching "deb cdrom"
# entries were disabled at the end of the installation process.
# For information about how to configure apt package sources,
# see the sources.list(5) manual.

Mentsük le, majd frissítsük a csomagtár adatbázist és a csomagokat:

apt-get update
apt-get upgrade

Egy friss telepítésnél ilyenkor csak néhány csomag frissül, de idővel, ahogy építjük a szervert, már lesznek olyan csomagok, amik csak ezekben a bővített komponensű csomagtárakból szerezhetők be.

Alias-ok és színek beállítása (opcionális)

Ez a rész nem létszükséglet, viszont ha elvégezzük a beállítást, akkor ezzel is komfortosabbá tehetjük a parancssor használatát. A korábbi Debian 10 (Buster) minimális szerver telepítésénél leírtakhoz hasonlóan itt is beállíthatjuk a saját alias-ainkat és prompt színeinket egy saját központi fájlban, amit minden felhasználóval egyaránt tudunk használni, így a beállításaink karbantartását csak egy fájlban kell végezni. Ez például különösen jól jön akkor, ha a szerveren több weboldalt üzemeltetünk, és mindegyikhez használunk SSH belépést. Itt tehát elkészítjük a saját beállító fájlunkat, amit azután a beállítani kívánt  felhasználók .bashrc fájljaiban source-olunk be.

Ehhez hozzuk létre a saját, központi beállítófájlunkat:

nano /etc/.my_profile

És ebbe tegyük bele a saját beállításainkat:

1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
# Saját beállítások sima és root felhasználóhoz is.
 
# LS opció beállítások:
# - Színes ls kimenet
# - Könyvtárak előre sorolása
export LS_OPTIONS='--color=auto --group-directories-first'
 
# Grep aliasok: Színes kimenetek minden grep hívásnál
alias grep='grep --color=auto'
alias fgrep='fgrep --color=auto'
alias egrep='egrep --color=auto'
 
# Saját ls aliasok
# Fenti LS opciók használata minden további ls hívásnál
alias ls='ls $LS_OPTIONS'
# ls kapcsolók:
# -l: részletes lista
# -A: rejtett fájlok listázása
# -h: "Human-readable", azaz a fájlok méreteinél a byte-ok helyett leosztja Kb-ra, Mb-ra, Gb-ra.
# Sokkal könnyebben olvasható így a fájlok mérete.
alias l='ls -lAh'
 
 
# Színes prompt
# Ha sima felhasználó, akkor
if [ "$EUID" -ne 0 ]; then
        # sima felhasználó színes prompt-ja
        export PS1='${debian_chroot:+($debian_chroot)}\[\033[01;32m\]\u\[\033[00;32m\]@\[\033[01;32m\]\h\[\033[00m\]:\[\033[01;34m\]\w\[\033[01;36m\]\$\[\033[00m\] '
else
        # root felhasználó színes prompt-ja
        export PS1='${debian_chroot:+($debian_chroot)}\[\033[01;32m\]\u\[\033[00;32m\]@\[\033[01;32m\]\h\[\033[00m\]:\[\033[01;34m\]\w\[\033[00m\]\[\033[01;35m\]\$\[\033[00m\] '
fi

A fájlba tettem a kommenteket, így könnyebben érthető a sorok jelentése. A Debian 10-es változathoz képest itt annyi a különbség, hogy kivettem belőle a Bash parancssori kiegészítés indító részét, mivel a Debian 11-ben ennek a hívása már alapból benne van a /etc/profile.d/ könyvtárban lévő bash_completion.sh fájlban, így ezzel itt már nem kell foglalkoznunk.

apt-get install bash-completion

A végén egy elágazásban vizsgáljuk a felhasználó root mivoltát, és annak megfelelően eltérő színű prompt-ot aktiválunk. Így a script kiválóan alkalmas mind a root, mind pedig a sima felhasználók esetén is. Ez például jól jöhet, amikor az ember gyakran váltogat a sima és a root felhasználók között, így kisebb az esélye, hogy véletlen összekeverjük ezeknek a parancssorait.

Természetesen ezt a fájlt szabadon alakíthatjuk, fűszerezhetjük saját igényeink, megszokásaink alapján, itt ez csak egy példa pár alapvető dolog beállítására.

Ha beletettünk minden számunkra szükséges beállítást, mentsük le, majd ezt a fájlt hívjuk meg a megfelelő felhasználók .bashrc fájljainak végére helyezett paranccsal:

nano ~/.bashrc

Majd tegyük bele valamelyik változatot:

. /etc/.my_profile

vagy

source /etc/.my_profile

Mentsük le, majd lépjünk ki és újra be a felhasználóval, ezután már érvényesek a beállításaink:

A képen látszanak a prompt és a könyvtár színek valamint az aliasok működése is.

A színes terminál használatáról korábban már írtam ebben a leírásban, így ha például a prompt színeken módosítani szeretnénk még, akkor a linkelt tartalomban találhatunk ehhez további útmutatást.

Letöltés

Konklúzió

Ez volna egy Debian 11 (Bullseye) minimális szerver telepítése, amely kiváló alapul szolgál a későbbi szerver telepítéseknek. Sok mindent beállítottunk, így a későbbiek során már kényelmesen dolgozhatunk a szerveren.

Hogyan tovább?

A minimális szerverek kiválóan alkalmasak LAMP rendszerek vagy akár összetettebb szerverek építésére. A Debian 11 (Bullseye) szériához az alábbi leírásokat javaslom a szerver építésének folytatásához:

• Debian 11 (Bullseye) LAMP szerver v1.0 telepítése
• Tökéletes szerver: Debian 11 (Bullseye) v1.0
• Hogyan építhetjük meg és élesíthetjük ISPConfig3 szerverünket, valamint hogyan biztosíthatjuk a Let's Encrypt SSL-el kezelőpanelünket, főbb szolgáltatásainkat és weboldalainkat

Valamint érdemes még körülnézni a Szerverek kategóriában is.

Lapozó