Tartalom

Bevezető

A Rufus egy igen népszerű ingyenes és nyílt forráskódú, hordozható alkalmazás Windows operációs rendszerekhez, amely segítségével könnyedén készíthetünk bootolható USB pendrive-okat. Aktív fejlesztésének köszönhetően rendszeresen kerülnek ki újabb kiadásai, amik sok újdonságot tartalmaznak. Korábban már készítettem pár leírást ebben a témában:

• Hogyan készítsünk rendszerindító pendrive-ot a Rufus programmal (2018-04-21)
• Bootolható pendrive készítése a Rufus 3.3 segítségével (2018-10-22)

Amint látható, a 3.3-as változat (verzió megjelenés ideje: 2018-09-17) óta sok idő telt el, így ismét érdemes áttekinteni a legújabb verzió működését is, amely a leírás készítése idején a 4.3.

A Rufus segítségével többféle rendszer telepítésére szolgáló bootolható USB pendrive készíthető, és támogatja a magyar nyelvet is. A program az ingyenes programok közül az egyik leggyorsabb a boot pendrive készítésében, és hasznos lehet olyan helyzetekben, amikor rendszert szeretnénk telepíteni a számítógépünkre, de már nem áll rendelkezésünkre CD/DVD-olvasó - ami a mai korban már elég nagy ritkaságnak számít.

A Rufus programba az idők során számos javítás és új funkció került be, a különböző verziókban bekövetkezett változásokról itt tájékozódhatunk.

Rufus program beszerzése

A jelenlegi letöltő részen többféle variációból választhatunk:

• rufus-4.3.exe: Normál változat
• rufus-4.3p.exe: Hordozható (portable) változat. Ez még a 2.0 verzióban (2015-03-03) került a programba, aminek a lényege, hogy létrehoz egy rufus.ini fájlt az indítási könyvtárban, és abba menti a beállításokat. Így az ini fájl és az indítófájl együtt vihető bárhová, a beállítások megmaradnak.
• rufus-4.3_x86.exe: 32 bites változat, régebbi architektúrájú számítógépekhez.
• rufus-4.3_arm64.exe: ARM64 architektúrájú számítógépekhez/eszközökhöz.
• rufus-4.3_BETA.exe: Ez még a béta kiadása volt ennek a verziónak, de jelen pillanatban már nem érhető el. Később talán ki is veszik a listából.

A legáltalánosabb esetben az első letöltést használjuk, így én is ezt töltöm le, de természetesen igényünknek megfelelően válasszunk.

A program nem igényel telepítést (a standard változat sem), így futtatás után egyből használható.

Bootolható telepítő pendrive készítése

Indítsuk el a programot, ekkor egyből megjelenik a fő ablak, ami a már jól ismert módon három fő részre tagolódik.

Meghajtó tulajdonságai

Ebben a részben állíthatjuk be az elkészítendő boot médium tulajdonságait.

Eszköz

Itt lehet kiválasztani a cél pendrive-ot, vagy a külső USB merevlemezünket. Ebben a példában egy üres 32 GB-os pendrive van a géphez csatlakoztatva.

A legördülő mellett jobbra van egy floppy lemez ikon. Ezzel lehet a pendrive aktuális tartalmát lemezkép formában lementeni. Ez egy nagyon hasznos funkció, mert ha éppen nincs kéznél üres pendrive, akkor ezzel le tudjuk menteni a tartalmát, amíg feltelepítjük az operációs rendszerünket, de akár csak simán backup-ot is tudunk készíteni a pendrive-unkról bármikor.

A pendrive-unkról készített lemezképet többféle formátumban is lementhetjük. Igényeinknek megfelelően az alábbi lemezképfájl-formátumok közül választhatunk:

• Uncompressed VHD Image: Egy nem tömörített VHD (Virtual Hard Disk) képfájl, ami a teljes pendrive tartalmát menti le, változtatás nélkül. A VHD fájlok használhatók virtuális gépekben, mint például a Hyper-V, VirtualBox vagy VMware, illetve csatolhatók Windows operációs rendszerben mint egy virtuális meghajtó.
• Compressed VHDx Image: A VHDx a VHD formátum utódja, amit a Rufus tömörített formában ment le.
• Full Flash Update Image: A Full Flash Update (FFU) képformátum egy szektor-alapú formátum, ami az adatokon felül tartalmazza a partíciós információkat, Windows helyreállítási adatokat, stb. Ezzel tehát akár egy működő rendszer particiót is lementhetünk, megőrizve annak minden tulajdonságát. A formátum akár több partíciót is képes tárolni.

Az alábbi képen a Virtualbox virtuális lemezkép típusai láthatók:

A VHD/VHDx formátumok segítségével tehát például a VirtualBox virtuális gépeink számára is készíthetünk tárolóeszközöket.

A példa kedvéért, ha elindítjuk a mentést, akkor a fájltallózó ablak után rögtön el is indul a mentés:

Rendszerindító (boot) kiválasztása

A boot kiválasztása részben van egy legördülő, ahol a pendrive-ra kiírt tartalom típusát állíthatjuk be, ezek az alábbiak lehetnek:

• Nem bootolható: Az opció segítségével kiírhatunk olyan képfájlokat, amik nem bootolásra készültek, hanem például normál telepítőkészletek, stb, amik már egy működő operációs rendszer alól indíthatók.
• Lemez vagy ISO képfájl (Kérlek, válassz!): A Rufus program leggyakoribb opciója, ezzel írhatjuk ki az általunk kiválasztott telepítőkészletet, amit előzetesen letöltöttünk a rendszer készítőjének oldaláról. Itt minden esetben használni kell a jobb oldalon lévő "KIVÁLASZTÁS" opciót, ahol betallózhatjuk a megfelelő ISO vagy egyéb képfájlt.
• MS-DOS: Az opció segítségével feltelepíthetünk egy régi MS-DOS rendszert. Ebben az esetben, ha nem tallózunk be saját képfájlt, a Rufus beszerzi a szükséges fájlokat, így nekünk nem kell feltétlenül rendelkeznünk az MS-DOS fájljaival:

A letöltés után jön a szokásos figyelmeztető ablak, hogy minden le lesz törölve a médiumról. Majd a kiírt tartalom így néz ki:

Ezt csak egy kis nosztalgiaként tettem be, hogy itt kapunk egy jó öreg MS-DOS rendszert. Akik használták régen, azoknak ismerősek ezek a fájlok.

A mai időkben ezt például különböző BIOS frissítő programok indításához használhatjuk. Vannak olyan BIOS frissítések, amik például DOS környezetből indíthatók, stb.

• FreeDOS: Ez egy nyílt forráskódú és ingyenes rendszer ami kompatibilis az MS-DOS rendszerrel. Itt lényegében szerzői jogi kérdések felmerülése esetén célszerű választani, de működését tekintve ugyanaz, mint az előző.
• Syslinux 4.07 / 6.04: A SYSLINUX egy rendszerbetöltő a Linux operációs rendszerekhez, amely MS-DOS/Windows FAT fájlrendszeren fut. Célja a Linux első telepítésének egyszerűsítése, valamint mentési és egyéb speciális indítólemezek létrehozása. Részletek >>
  (Az opció kiválasztásakor alapból csak a rendszerbetöltőt írja ki. Operációs rendszerek kiírásához saját lemezképfájlt kell betallóznunk.)
• ReactOS: A ReactOS egy ingyenes és nyílt forráskódú operációs rendszer amd64/i686 személyi számítógépekhez, amelyek célja, hogy binárisan kompatibilis legyen a Windows Server 2003 és a Microsoft Windows újabb verzióihoz fejlesztett számítógépes programokkal és eszközillesztőkkel. A ReactOS a Windows és a nem dokumentált Windows API-kra vonatkozó információinak potenciális nyílt forráskódú helyettesítője. Részletek >>
  (Az opció kiválasztásakor alapból csak az indító részt írja ki, az operációs rendszer telepítéséhez saját telepítő képfájlt kell betallóznunk, amit innen tölthetünk le).
• Grub 2.06: Az opció segítségével a Rufus kiírja a GRUB rendszerbetöltő programot a pendrive-ra. Alapértelmezetten itt is csak magát a rendszerbetöltőt írja ki, ha nem tallózunk be semmit, tehát nekünk kell beállítani, bekonfigurálni.
• Grub4DOS 0.4.6a: Ez egy GRUB alapú rendszerbetöltő DOS és Windows boot loader rendszerekhez. Részletek >>
• UEFI:NTFS: Ez egy speciális bootolási módszer, amely lehetővé teszi NTFS particionált eszközök bootolását UEFI rendszereken (mivel az UEFI szabvány csak a FAT32 fájlrendszereket támogatja hivatalosan). Ez hasznos, ha nagyobb méretű fájlokat kell indító eszközként használni, mivel az NTFS kezelni tudja a nagy méretű fájlokat, ellentétben az FAT32 korlátozásaival.

Ha kiválasztottuk az igényeinknek megfelelő boot rendszert, akkor a legördülő mellett lévő KIVÁLASZTÁS gombra kattintva tallózzuk be a lemezképfájlt. A legtöbb boot opció esetén szükség van erre, ez alól kivétel például az MS-DOS és a FreeDOS, ahol a rendszerek kicsi méretéből adódóan a Rufus letölti, vagy már eleve tartalmazza a szükséges fájlokat.

Itt még érdemes megjegyezni, hogy a Rufus nem kezeli a hálózati meghajtókat, tehát helyi meghajtókról tudunk csak fájlokat tallózni.

Ebben a példában én egy Debian 12 XFCE asztalkörnyezettel rendelkező LIVE rendszert írok ki a pendrive-ra:

Tartós partíció mérete

Live rendszerek esetén lehetőség nyílik egy úgynevezett "tartós tároló" vagy "persistent storage" létrehozására a bootolható USB meghajtón. A "tartós partíció" egy olyan terület az USB meghajtón, amely lehetővé teszi az adatok és a rendszerkonfigurációk mentését az élő rendszer használata közben. Ez azt jelenti, hogy amikor az élő rendszert a USB meghajtóról indítjuk, minden változtatás, amit végzünk (például fájlok mentése, beállítások módosítása, szoftverek telepítése), megmarad a következő indítások során is, ellentétben a hagyományos élő rendszerekkel, amelyek minden változtatást elveszítenek, ha újra indítjuk a gépet.

A "Tartós paríció mérete" csúszka lehetővé teszi, hogy kiválasszuk, mennyi helyet kívánunk fenntartani a USB meghajtón a tartós meghajtó számára.

Fontos megjegyezni, hogy a tartós tárolás létrehozása opcionális, és csak élő (Live) rendszerek esetében releváns, ahol a felhasználó szeretné megőrizni a változtatásait az újraindítások során.

Ahogy a fenti képen is látható, ebben a példában én 4 GB tárhelyet állítottam be.

Partíciós séma és célrendszer

Ebben a sorban két beállítás van:

• Partíciós séma: MBR vagy GPT. Itt a lényeg, hogy a telepítendő célszámítógép milyen rendszerű (BIOS vagy UEFI), ugyanis amelyik rendszerrel működik a gép, ugyanabban a rendszerben kell nekünk is felírni a boot pendrive-unkat, hogy elinduljon a telepítő.
  Régebbi BIOS-os gépeknél az MBR (Master Boot Record)-ot válasszuk.
  Újabb, UEFI képes számítógépre történő telepítésnél viszont válasszuk a GPT opciót.
  Lényegében a kezelhető partíciók méreténél van különbség: BIOS-os gép MBR partícióval max 2 TB-os partícióról tud bebootolni, másodlagos partícióból pedig 4TB-ot tud kezelni, míg az újabb UEFI-s gépek GPT partícióinál már nem ilyen alacsonyak ezek a korlátok.
  Továbbá a régi BIOS alapokon működő MBR partíciós séma maximálisan csak 4 elsődleges partíciót tud kezelni. Tehát ha több operációs rendszert tervezünk telepíteni a számítógépre, ezt is vegyük figyelembe.
  Ezek alapján döntsük el, hogy melyik módban telepítjük a számítógépet.
• Célrendszer: Itt az előző beállítástól függ, hogy mit ajánl fel: MBR kiválasztásánál csak a "Bios vagy UEFI" opció érhető el, GPT választásánál pedig csak az "UEFI (nem CSM)" lehetőség lesz elérhető.
  Ha nem vagyunk benne biztosak, akkor választhatjuk a (régebbi) MBR szabványt, mert azt az újabb gépek is elkezelik, de ilyenkor maximum 2 TB lehet a boot partíció, amire telepítjük a rendszerünket.

Haladó eszköz tulajdonságok

• USB merevlemezek listázása: Ha bekapcsoljuk, akkor kilistázza a külső USB merevlemezeket is, egyébként csak a pendrive-ok jelennek meg a fenti legördülőben.
• Javítások hozzáadása régi BIOS-okhoz (extra partíció, igazítás, stb.): Ez az opció a régebbi BIOS-okhoz ad nagyobb fokú kompatibilitást. Hagyjuk üresen, hacsak nem nagyon régi a gépünk.
• Rufus MBR használata BIOS azonosítóval: Ez az opció csak a régi DOS-os Boot opciók kiválasztásakor érhető el, melynek lényege, hogy a Rufus egyedi BIOS azonosítót ad hozzá az MBR-hez. Ez segít azonosítani a bootolható meghajtót, ami különösen hasznos olyan esetekben, amikor több különböző bootolható eszköz van csatlakoztatva a számítógéphez.

Ebben a példában itt GPT partíciós sémával UEFI rendszerekhez készítek bootolható pendrive-ot.

Formázási beállítások

Itt az adathordozó formázásával kapcsolatos finomhangolásokat állíthatjuk be.

Kötetcímke

Itt kell megadni az eszköz nevét. A képfájlok betallózásakor ezt kitölti a saját beállítására, de módosítható.

Fájlrendszer és klaszterméret

• Fájlrendszer: Itt a FAT32 és az NTFS közül választhatunk. Bizonyos boot fajtáknál csak a FAT32 választható. Ha nagyobb kompatibilitást szeretnénk, akkor hagyjuk az alapértelmezett FAT32 beállításon, ha viszont nagy méretű fájlok (> 4 GB) is vannak a képfájlban, akkor válasszuk az NTFS opciót. Ez utóbbira ritkábban van szükség egy átlagos telepítő képfájl esetén. A telepítendő operációs rendszer partícióit a telepítés közben állíthatjuk majd be, így ez a rész tehát csak magára a telepítő pendrive-ra vonatkozik.
• Klaszter mérete: A klaszter mérete, amit más néven allokációs egység méretének is neveznek, jelentős hatással van egy fájlrendszer hatékonyságára és a tárhely kihasználására. A klaszter egy fájlrendszer legkisebb tárolási egysége, amelyben a fájlok tárolódnak. A klaszter méretének beállítása befolyásolja, hogy mennyi helyet pazarol el a rendszer a tárolási folyamat során, és hatással lehet a rendszer teljesítményére is. Bár itt az USB telepítő kiírásánál nincs nagy jelentősége ennek a beállításnak, de az operációs rendszer telepítése során a rendszer és egyéb partíciók kialakításánál érdemes szem előtt tartani néhány szempontot a későbbi tervezett használatra vonatkozóan:
  • Helykihasználás: Nagyobb klaszterek esetén több hely pazarlódik, különösen ha sok kis fájlt tárolunk. Például, ha a klaszter mérete 4 KB és egy 1 KB méretű fájlt tárolunk, akkor további 3 KB helyet pazarlunk, mert a fájlrendszer nem tárol más adatokat abban a klaszterben.
  • Teljesítmény: A nagyobb klaszterméret javíthatja a rendszer teljesítményét nagy fájlok esetében, mivel kevesebb klasztert kell kezelnie a fájlrendszernek. Ez akkor előnyös, ha például nagy méretű multimédiás fájlokkal vagy adatbázisokkal dolgozunk.
  • Korlátozások: Bizonyos fájlrendszerek, mint a FAT32, korlátozzák a maximális partíció méretet, amit kezelni tudnak, a klasztermérettől függően. Például, a FAT32 esetében egy nagyobb klaszterméret lehetővé teszi nagyobb partíciók létrehozását, de rosszabb helykihasználással jár.
  • Kompatibilitás: Néha a klaszterméret befolyásolhatja a kompatibilitást bizonyos eszközökkel vagy rendszerekkel, például bizonyos régebbi hardverekkel vagy beágyazott rendszerekkel.
  Összességében a klaszter méretének megválasztása egyensúlyozó tényező lehet a helykihasználás és a teljesítmény között. Kis fájlokat tároló rendszerek esetében kisebb klaszterméretet érdemes választani a helykihasználás maximalizálása érdekében, míg nagyobb fájlokkal dolgozó rendszerek esetében a nagyobb klaszterméret javíthat a teljesítményen.

Haladó formázási beállítások

• Gyorsformázás:  Ez a beállítás lehetővé teszi, hogy gyorsan formázzuk meg a meghajtót anélkül, hogy teljesen ellenőriznénk a fizikai felületet. A gyorsformázás nem törli a meghajtón lévő adatokat, csak újraírja a fájl allokációs táblát (FAT), ami gyorsabbá teszi a folyamatot. Azonban ha az adatokat szeretnénk biztonságosan eltávolítani, akkor kapcsoljuk ki ezt a funkciót, mert különben a régi adatok helyreállíthatók maradnak speciális eszközökkel.
• Kiterjesztett kötetcímke és ikonfájlok használata: Ez a beállítás engedélyezi a meghajtó egyéni nevének (címkéjének) és ikonjának megadását, amely megjelenik, amikor a meghajtót csatlakoztatjuk egy számítógéphez. Ez a funkció hasznos lehet a meghajtó könnyű azonosítására, különösen ha több hasonló meghajtónk van.
• Hibás blokkok keresése az eszközön: Ez a beállítás lehetővé teszi, hogy a formázás során a program ellenőrizze a meghajtót a hibás szektorok vagy blokkok szempontjából. Amennyiben be van jelölve, a Rufus lefuttat egy hibakeresést a meghajtón, és megpróbálja azonosítani a hibás területeket. A legördülő menüben kiválaszthatjuk, hogy hány menetben végezze el a hibakeresést. Ez hasznos lehet a meghajtó állapotának diagnosztizálására, és segít megelőzni az adatvesztést. Azonban ez jelentősen megnövelheti a formázás idejét. Akkor használjuk ezt a funkciót, ha nem vagyunk biztosak a pendrive-unk vagy külső USB tárolóeszközünk megfelelő állapotában.

Állapot

A panel alsó részen van a folyamatjelző csík (progressbar), alatta négy kis funkció ikon, az indítás és bezárás gombok, valamint az állapotsáv.

Ikonok

• Alkalmazás nyelvének megváltoztatása: Kattintásra előjön egy hosszú lista, közel 40 választható nyelvvel.
• Névjegy: Megjeleníti a program névjegyét.

• Beállítások: Itt találhatunk még beállító panelt, ahol a frissítésekkel kapcsolatos beállításokat végezhetjük el:

• Napló megjelenítése: Itt pedig megtekinthetjük a korábbi műveleteink naplóbejegyzéseit is:

Indítás

Végül ha mindent igényeinknek megfelelően beállítottunk, akkor jöhet az indítás.

A gombra kattintva felugrik még egy figyelmeztető ablak, amin tájékoztat, hogy minden törölve lesz az adathordozóról:

Ha ezt is leokéztuk, akkor indul a formázás...

Mivel nem állítottam be gyorsformázást, így ez eltart egy ideig. De ebben a szituációban nincs sok jelentősége, mivel fentebb beállítottam 4 GB tartós particiót is, tehát itt most két partíciót hoz létre.

A formázás után kiírja az ISO fájlokat:

Végül jelzi, amikor elkészült:

Konklúzió

A Rufus egy sokoldalú lemezképfájl-kiíró program, aminek rugalmas beállításai révén a legtöbb szituációban elkészíthetjük saját telepítő pendrive-unkat. Működése gyors és biztonságos, használata kényelmes, így bátran ajánlom mindenkinek. Aktív fejlesztésének köszönhetően rendszeresen frissül, így időnként célszerű felkeresni az oldalát, hogy a legfrissebb változatot használhassuk.