Tartalom

Az 1. oldal tartalma

Bevezető

Ebben a leírásban feltelepítünk egy Debian 11 (Bullseye) minimális szervert, amely a Debian 11 alaprendszeréből valamint néhány alapvető program telepítéséből és beállításából áll. Ez a telepítés lesz az alapja a későbbi Debian 11 es LAMP- és tökéletes szerverekkel kapcsolatos leírásoknak. Ezen az oldalon letöltjük a Debian 11 (Bullseye) telepítőcsomagot, és végrehajtjuk a telepítőprogram lépéseit.

A Debian 11 (Bullseye) beszerzése és bootolható eszköz elkészítése

A Debian 11 (Bullseye) 2021. augusztus 14-én került kiadásra és az életciklusának végső dátuma még nem került ki hivatalosan. Amint közzé teszik, itt pótolom. Ha tehát éles szervert szeretnénk építeni, akkor ez jó választás, mert a Debian 11 még a ciklusának az elején jár.

Bootolható eszköz elkészítése

Ha letöltöttük az ISO fájlt, készítsünk belőle bootolható pendrive-ot. Erre több lehetőség is kínálkozik: a bootolható pendrive-ok elkészítésének módjairól itt tájékozódhatunk.

Mivel a Debian szerver telepítések nem tartalmaznak asztalkörnyezetet, így hardverigényük rendkívül alacsony. Ennél fogva népszerű a régebbi hardverek tulajdonosai körében is, ezért ne feledkezzünk meg alaplapunk rendszerének típusáról sem:

• amennyiben alaplapunk 2010 előtt készült, ebben az esetben csak BIOS-al rendelkezik, ami az MBR partíciós sémát támogatja
• ha alaplapunk 2010 és 2020 között készült, ebben az esetben UEFI-vel működik, ami a GPT partíciós sémát támogatja. Ezek az alaplapok még a CSM-nek köszönhetően támogatják a BIOS és MBR párost is, így az ebben az időszakban készült alaplapokon mindkét módon telepíthetünk.
• ha az alaplapunk 2020 után készült, ebben az esetben már csak UEFI-t tartalmaz így csak a GPT partíciós sémát támogatja.

Tehát a fentieknek megfelelően írjuk ki a pendrive-unkra a telepítőkészletet. Amennyiben a középső opció vonatkozik ránk - ahol mindkét rendszer támogatott -, ebben az esetben válasszuk az UEFI-t, mert számos hardveres előnnyel rendelkezik a régi BIOS-al szemben.

Ebben a leírásban én egy VirtualBox virtuális gépen fogom UEFI módban telepíteni a Debian 11 (Bullseye) operációs rendszert.

Telepítés

Indító főmenü

Miután elindítottuk a számítógépet/virtuális gépet a telepítővel, megjelenik a telepítő indító menüje:

Itt nagyjából a szokásos opciók fogadnak bennünket, gyorsan fussuk át őket:

• Graphical install: Ez az alapértelmezett telepítési mód, grafikus felülettel. Ezzel fogjuk mi is telepíteni a Debian 11-et.
• Install: Ez pedig a szöveges módú telepítő.
• Advanced options ... : Itt további 6 opciót érhetünk el, mint például a haladó telepítést, helyreállítási módot és az automatizált telepítést. Mindezt grafikus felületen és szöveges módban is egyaránt indíthatjuk.
• Accessible dark contrast installer menu ...: Ez egy látáskorlátozott telepítési mód, ahol sötét és kontrasztos színek jelennek meg, ezzel segítve a gyengén látókat.
• Install with speech syntheses: Beszédszintetizátoros telepítés. Ez egy szöveges módú telepítő, ahol egy beszédszintetizátor felolvassa a megjelenő szöveget - szintén látássérültek számára.

Válasszuk az alapértelmezett grafikus telepítőt, és kezdjük el a telepítést.

Nyelv és területi beállítások

Először jön a nyelv kiválasztása:

Állítsuk be a nyelvünket. Ezután még kiírja, hogy a kiválasztott nyelven nem teljes a fordítás, és hogy ennek ellenére a kiválasztott nyelven kívánjuk-e folytatni a telepítést:

Itt válasszuk az igent, majd lépjünk tovább.

Ezután válasszuk ki az országot.

További összetevők telepítése

A nyelvi beállítások után a rendszer még feltelepít néhány összetevőt. Itt nem kell tennünk semmit, csak megvárni, amíg végigmennek a folyamatjelzők:

Hálózat beállítása

A rendszer automatikusan beállítja a hálózatot:

Először megpróbálja beállítani az IPv6-os címet, amennyiben rendelkezésre áll a netszolgáltatásunkban (újabb építésű hálózatoknál már többnyire adnak IPv6-os címeket is).

Beállítja a DHCP-t, ha ilyen módon kerülnek kiosztásra az IP-címek a hálózatunkban:

Ezután meg kell adnunk a gép nevét:

Itt adjuk meg a gépünk hosztnevét, ami majd a (kapcsolók nélküli) hosname parancs kimenetével fog megegyezni. Én itt a "debian11" -et adom meg.

Ezután jön a tartománynév, ami a hosztnév után lévő rész, ami teljesen azonosítja a gépet:

Itt a szokásos linuxportal.vm nevet adom meg, folytatva a már elkezdett virtuális szerver széria elnevezési logikát.

A hostname -f parancs pedig a két nevet fogja együtt visszaadni, azaz a gép teljes nevét (FQDN), ami ebben a példában a debian11.linuxportal.vm. Tehát ezzel a logikával adjuk meg ezt a két nevet, hogy a hálózattól függő részek a későbbiekben megfelelően működjenek.

Éles használatra szánt szerver esetén a szerver fő domain nevét célszerű megadni, tehát ami az elsődleges weboldal vagy egyéb webszolgáltatás neve is lesz.

Felhasználók és jelszavak

Itt jönnek a felhasználók hozzáférései. Elsőként a root jelszót kell megadnunk:

Adjunk meg egy megfelelő jelszót. Én itt is a linuxportal_root jelszót használom ezekhez a szerverekhez.

Ezután a telepítő létrehozza az első sima felhasználót, ennek kell most a teljes nevét megadni:

és a felhasználónevét:

Majd ennek a felhasználónak is meg kell adni a jelszavát:

Ezt a jelszót majd ennek a szervernek a letöltési oldalán közzéteszem.

Lemezek particionálása

A rendszert többféleképpen is particionálhatjuk. Éles használat, vagy fizikai gép esetén érdemes figyelembe venni a rendelkezésre álló fizikai merevlemezek fajtáját, és mennyiségét, majd ennek megfelelően elvégezni a felosztásukat (pl. SSD meghajtók, RAID vagy logikai (LVM) kötetek használata, stb).

A korábbi minimális szerver telepítéseknél az egyszerű, automata megoldással telepítettem - ahol mindent egy partícióra rakott a rendszer -, így ezt már jól ismerjük, ezért most a változatosság kedvéért ebben a példában egy egyedi partíciós sémát alakítunk ki, amellyel egy webszerveres felhasználási célokat szolgáló telepítést hozhatunk létre. Itt tehát külön partíciókra kerülnek a /home, a /var, a /tmp könyvtárstruktúrák, valamint a swap is. A telepítő is tartalmaz egy ilyen beépített particionálási sémát, azonban ez az automatikus megoldás nem a számunkra megfelelő arányban osztja fel a rendelkezésre álló lemezterületet a létrehozott partíciók között. Például elég kevés helyet ad a /var struktúrának, amiben a weboldalaknak kell majd elférniük, és túl nagy partíciót készít a /home számára, ami  a webszerverek esetén nem annyira kihasznált. Ez a séma tehát inkább otthoni asztali felhasználási célokra fókuszál, ezért most ezeket kézzel állítjuk be.

Persze itt nincs semmi se kőbe vésve, hanem most csak a példa kedvéért kialakítunk egy optimális felosztást, ami megfelelő lesz egy webszerver működtetéséhez. Továbbá a saját hardveres erőforrásainkat kell figyelembe vennünk, ahol eltérő méretű merevlemezek lehetnek. Itt most egy 40 GB méretű háttértárral fogunk dolgozni, ezt fogjuk felosztani megfelelően.

Ha jól ismerjük a particionálás menetét, akkor természetesen haladhatunk a saját, egyéni módszerünkkel is, vagy ha a fentebb linkelt Debian 10-es automatikus megoldás (minden egy partícióra kerül) is megfelelő számunkra, akkor követhetjük azt a példát is. Itt most csak a változatosság kedvéért készítek az eddig megszokottól eltérő particionálást.

Kézi particionálás

Első lépésként a telepítő többféle particionálási módot kínál:

Itt válasszuk a Kézi opciót és lépjünk tovább.

Ezután ismét kapunk néhány opciót:

Itt a felső részen még felkínálja a telepítővel segített particionálást, de ahogy fentebb már említettem, ez az automatikus felosztás nem lesz jó a webszerveres kialakításhoz, ezért válasszuk ki a középen megjelenő merevlemezek listájából a particionálni kívánt egységet. Jelen példában csak egy 42GB-os VirtualBox merevlemez áll rendelkezésre, ezért én itt ezt választom, majd továbblépek.

Ezután jön egy megerősítési ablak:

Itt megkérdi, hogy létrehozza-e a kiválasztott merevlemezen a particiós táblát. Itt válasszunk igent.

Itt még nem kerül módosításra semmi a merevlemezen, csak majd a végén, amikor kiírjuk a módosításokat. Tehát itt még visszavonható minden.

Partíciók létrehozása

A következő ablakban a felső részben ismét felajánl a telepítő néhány további telepítő által segített particionálási megoldást, de ezeket itt sem vesszük igénybe, hanem a középső részben megjelenített merevlemez alatti SZABAD HELY sorát kiválasztva elkezdjük létrehozni kézzel a particióinkat:

Itt tehát most a szabad helyet kiválasztva létrehozzuk az első partíciónkat. Lépjünk tovább.

EFI partíció létrehozása

Itt is van több opció:

Ha itt a középső opciót választanánk, akkor készítené el a rendszer a fent említett automatikus felosztást, így tehát nem ezt választjuk, hanem a legelső, Új partíció létrehozása opciót válasszuk.

Legelőször szükségünk lesz egy EFI partícióra, amiről indulni fog az EFI/UEFI rendszer:

Ezt állítsuk 512 MB méretűre, ennyi kell az EFI partíciónak, majd lépjünk tovább.

Ezután állítsuk be, hogy az üres hely elejére tegye ezt a partíciót, majd tovább.

Itt a Használat részt állítsuk EFI rendszer partíció-ra, majd az indító zászlót is állítsuk be, és kattintsunk a Partíció beállítása kész opcióra, majd tovább.

Ekkor visszakerülünk a korábbi partíciós tábla oldalra:

Itt tehát már fent van az EFI partíciónk, és a maradék szabad hely. Most jöhet a következő partíció. Az alsó szabad helyre állítva a kiválasztást, kattintsunk a Tovább gombra.

Root fájlrendszer partíció létrehozása

A következő a root (/) fájlrendszer partíciója lesz. A szabad helyre kattintás után újra előjönnek az opciók:

Válasszuk most is az Új partíció létrehozása opciót. Ezután ennek is be kell állítani a méretét:

A fenti elmélkedés alapján tehát ha webszervert telepítünk, akkor a root partíció mérete lehet kevesebb, de ha normál asztali felhasználásra szánjuk a gépet - grafikus asztalkörnyezettel -, akkor ennek nagyobbnak kell lennie. Mivel most webszervert telepítünk, ezért itt én 15 GB-ot állítok be, figyelembe véve a csekély 40GB méretű merevlemez kapacitást. Ha ennél nagyobb tárolóeszközzel rendelkezünk, akkor a root fájlrendszer partíciójának mérete azért ennél lehet akár több is, mondjuk 20-25 GB. Mivel most nem lesz grafikus asztalkörnyezet telepítve és hozzá a sok kiegészítés, ezért ez a partíció nem lesz annyira kihasználva.

Ha beállítottuk a számunkra megfelelő méretet lépjünk tovább.

A partíció helyét itt is állítsuk a kezdetre, majd lépjünk tovább.

Itt már több mindent be kell állítani, mint az EFI partíció esetében:

• Használat: Ext4 naplózó fájlrendszer
• Csatolási pont: /
• Csatolási opciók: defaults
• Címke: ezt megadhatjuk, vagy hagyhatjuk üresen is, én beállítottam a "rendszer" nevet.
• Fenntartott blokkok: 5%
• Jellemző használat: szokásos
• Indító zászló: ki

Ha beállítottuk, akkor válasszuk a Partíciók beállítása kész opciót, majd Tovább, vagy enter billentyű.

Ekkor visszakerülünk ismét a partíciós tábla oldalra:

Itt már megvan két partíciónk. Az alsó szabad helyre állítva a kiválasztást, kattintsunk a Tovább gombra a következő partíció létrehozásához.

Swap partíció létrehozása

A következő a swap partíciója lesz. A szabad helyre kattintás után újra előjönnek az opciók:

Új partíció létrehozása, majd tovább. Ezután ennek is be kell állítani a méretét:

És ezt is a szabad hely kezdetére állítsuk:

Majd jönnek a partíció beállításai:

• Név: Ezt hagyhatjuk üresen
• Használat: cserehely
• Indító zászló: ki

Majd válasszuk a Partíció beállítása kész opciót.

Ekkor visszakerülünk ismét a partíciós tábla oldalra:

Itt már három partíciónk van készen. Az alsó szabad helyre állítva a kiválasztást, kattintsunk a Tovább gombra a következő partíció létrehozásához.

Home fájlstruktúra partíció létrehozása

Itt már nem megyek végig minden ablakon, hanem hozzuk létre ás állítsuk be a fentiek analógiájára a /home könyvtárstruktúra partícióját.

Összefoglalva a lényeget írom csak le: Ez a partíció tárolja a /home könyvtárstruktúrát, ami webszerverek esetén alig használt, grafikus kezelőfelülettel rendelkező asztali vagy irodai felhasználásnál pedig több helyet igényel. Tehát mivel most webszervernek készítünk egy alaptelepítést, ezért itt én 2GB-ot állítok be, ennyi még kifér a 40GB-os keretemből. Persze ha nagyobb tárhellyel rendelkezünk, akkor lehet emelni ezen is. Itt csak bemutató jelleggel hozom ezt létre.

Tehát a partíció létrehozási paraméterei:

• Mérete: 2GB (nálam, de lehet ennél több is)
• Helye: Kezdet

És a beállításai:

• Név: adhatunk neki nevet, ha akarunk
• Használat: Ext4 naplózó fájlrendszer
• Csatolási pont: /home
• Csatolási opciók: defaults
• Címke: adhatunk neki címkét, ha akarunk
• Fenntartott blokkok: 5%
• Jellemző használat: szokásos
• Indító zászló: ki

Ha lementettük, akkor a partíciós tábla így néz most ki:

Jöhet a következő partíció...

Tmp fájlstruktúra partíció létrehozása

A következő partíció a /tmp fájlstruktúra partíciója lesz. Itt is már csak a paramétereket írom, ezek alapján hozzuk létre és állítsuk be:

Létrehozási paraméterek:

• Mérete: 1 GB itt most nálam. Többnyire ez bőven elég szokott lenni.
• Helye: Kezdet

És a beállításai:

• Név: adhatunk neki nevet, ha akarunk
• Használat: Ext4 naplózó fájlrendszer
• Csatolási pont: /tmp
• Csatolási opciók: defaults
• Címke: adhatunk neki címkét, ha akarunk
• Fenntartott blokkok: 5%
• Jellemző használat: szokásos
• Indító zászló: ki

Ha lementettük, akkor a partíciós tábla így néz most ki:

Jöhet a következő, és egyben az utolsó partíció...

Var fájlstruktúra partíció létrehozása

Az utolsó partíció a /var fájlstruktúra partíciója lesz. Ezt a partíciót szándékosan hagytam a végére, mivel a webszerverként történő használat esetén itt lesz majd szükség a tárhelyre, ahol a weboldalak is helyet kapnak majd a /var/www/* könyvtárakban. Így tehát ennek a partíciónak a méretét én a maradék üres hely méretére állítom, tehát hogy töltse ki a teljes maradék helyet.

Létrehozási paraméterek:

• Mérete: 16.4 GB itt most nálam. Itt a lehetőségeinknek és igényeinknek megfelelően állítsuk be. Ha most a virtuális gépet egy nagyobb virtuális merevlemezzel készítettem volna el, akkor most itt is nagyobb érték lehetne, de az elején 40GB-ot állítottam be, ami itt az oldalon történő bemutató leírásokhoz bőven elegendő lesz.
• Helye: Kezdet

És a beállításai:

• Név: adhatunk neki nevet, ha akarunk
• Használat: Ext4 naplózó fájlrendszer
• Csatolási pont: /var
• Csatolási opciók: defaults
• Címke: adhatunk neki címkét, ha akarunk
• Fenntartott blokkok: 5%
• Jellemző használat: szokásos
• Indító zászló: ki

Ha lementettük, akkor a partíciós tábla így néz most ki:

Particionálás lezárása és változások mentése

Ha létrehoztuk az összes számunkra szükséges partíciót, akkor most van az ideje, hogy lementsük az egészet. Idáig tehát semmi nem változott a merevlemezen, hanem az itt következő mentés hatására fogja kiírni a lemezre a fizikai változtatásokat. Így tehát eddig a pontig még bármi visszavonható vagy módosítható.

Ha tehát megbizonyosodtunk róla, hogy minden úgy van beállítva, ahogy elterveztük, akkor válasszuk a "Particionálás lezárása és változások mentése" opciót, majd kattintsunk a Tovább gombra.

Itt még felsorolja a változtatásokat, és kér egy megerősítést.

Itt válasszunk igen-t, majd tovább.

Később, még bármikor van lehetőségünk a partíciók átméretezésére, ha esetleg később derülne ki, hogy rosszul döntöttünk. Erre a célra tökéletes például a GParted Live rendszer használata.

Alaprendszer telepítése

Ezután a rendszer folytatja a telepítést, ezúttal már a fizikai merevlemezekre történik a fájlok másolása...

Itt nincs teendőnk, csak megvárjuk amíg a folyamatjelző végig nem ér.

A csomagkezelő beállítása

A telepítő rákérdez, hogy szeretnénk-e más CD/DVD lemezeket is átnézni a csomagkezelő számára:

Ezt az opciót akkor használjuk, ha az offline telepítés miatt kiírtuk a több DVD-ből álló teljes telepítőkészletet, amiket most itt tudnánk felhasználni. Ha viszont a kisméretű netinst telepítőkészlettel dolgozunk, akkor válasszuk a nem opciót.

Ezután válasszuk ki a megfelelő Debian tükröt:

A tükrök arra szolgálnak, hogy a linux disztribúciók teljes tartalma decentralizált módon legyen elérhető, így nem egy központi szervert kell terhelnie az egész világnak. A magyar Debian tükrök általában stabilak, így választhatjuk nyugodtan.

Továbbá ez még amúgy sem végleges, mert az APT csomagtárait még úgy is bővíteni fogjuk, hogy azokat a későbbi szerver telepítésekhez szükséges kiegészítőket is elérhessük, amik nincsenek az alap csomagtárakban.

A következő ablakban választhatunk a beállított országban elérhető tükrök közül:

Itt bármelyiket választhatjuk, de célszerű a deb.debian.org-ot választani, ami egy globális CDN hálózat részeként itthon is szolgáltat Debian tükröt a hazai lekérések számára. Különösen hasznos, ha például egy olyan laptopra telepítünk asztali használatú Debiant, amivel sokat utazunk a nagyvilágban. Így bárhol is legyünk, ez a tükör mindig a lekérés helyéhez legközelebb eső Debian tükörszerverről fogja letölteni a frissítéseket. A Debian tükrökről részletesebben itt olvashatunk.

A következő ablakban a proxy beállításainkat adhatjuk meg:

Ha nem használunk proxy-t, vagy nem tudjuk mi az, akkor hagyjuk üresen.

Ezután a telepítő beállítja az APT csomagkezelőt:

és további szoftvereket telepít:

Popularity-contest konfigurálása

A telepítő megkérdezi, hogy részt szeretnénk-e venni egy névtelen statisztikában, amelybe a rendszer elküldi a használt csomagok információit:

Itt válasszunk belátásunk szerint.

Szoftver választás

Itt kell eldöntenünk, hogy milyen szoftvereket és szolgáltatásokat szeretnénk alapból telepíteni a rendszerre:

Itt ugye nem telepítünk grafikus felületet, valamint a webszerver részeket is magunk telepítjük majd később. Így tehát csak a két alsót hagyjuk bejelölve.

Ezután a telepítő felrakja a kiválasztott összetevők csomagjait...

GRUB rendszerbetöltő telepítése

Ezután telepíti a GRUB-ot...

A korábbi Debian minimális szerver telepítéseket még BIOS módban végeztük, ezért akkor itt megkérdezte, hogy hova telepítse a rendszerbetöltőt, mivel az MBR partíciós séma másképpen működött, mint az UEFI által használt GPT partíciós séma. Itt tehát most nem kérdez, hanem automatikusan az erre a célra létrehozott 512MB-os EFI partícióra telepíti a GRUB rendszerbetöltőt.

Telepítés befejezése

Végül még dolgozik egy kicsit,

És amikor végzett, megkér bennünket, hogy távolítsuk el a telepítő adathordozókat és indítsuk újra a gépet.

Az alaprendszer telepítését elvégeztük, de még hátra vannak az alapvető és a komfortot szolgáló beállítások, amelyekre a későbbi szerver telepítések során szükségünk lesz. Ezekkel folytatjuk a következő oldalon.

Lapozó